Bódi Mária Magdolna: Egy példaértékű élet története

Bódi Mária Magdolna élete rövid, de tartalmas és tiszteletre méltó volt – megérdemli, hogy megemlékezzünk róla.

Az 1921-es születésétől 18 éves koráig tartó mozgalmas életszakaszáról itt írtunk: Bódi Mária Magdolna gyermekkora. 

1939-ben lett a vele egykorú (1921-ben alapított) balatonfűzfői Nitrokémia Rt. dolgozója. Ettől kezdve hajnalban, munkakezdés előtt látogatta a fűzfőgyártelepi templomot. Ebben az időben két új papja lett a plébániatemplomnak, akik ismeretlenként kerültek Fűzfőre, és nagyban támaszkodtak a helyi szokásokat és az embereket jól ismerő fiatal lányra, hogy megfelelően tájékozódhassanak az ottani viszonyokról. 

A Nitrokémia Rt. a hazai vegyipar jelentős üzeme volt, több ezer munkást foglalkoztatott, és élen járt a szociális intézkedések terén is. Magdi eleinte a pirotechnikai üzemben dolgozott, ahol pl. füstjelző patronokat és rakétákat állítottak elő. Tanulékonysága miatt hamar az elsők közé került, ha valami más termékre kellett átállítani a gyártást. Később előmunkási beosztás ajánlottak fel neki, ami egy csoport vezetését és fizetésemelést is jelentett volna számára, ezt azonban elhárította magától, arra hivatkozva, hogy ő még fiatal, illetve hogy egy családos munkásnőnek nagyobb szüksége lenne a fizetésemelésre – e döntésével sok gyári dolgozó nagyrabecsülését vívta ki.

Aktívan részt vett különféle gyűjtésekben, édesapjától kapott kerékpárjával mindenhová elment, ahol szükséget szenvedtek.

Ebben az időben figyelt fel áhítatos buzgóságára egy budapesti egyetemi tanár Fűzfőn nyaraló, egyetemet végzett fiatal lánya, Laurentzi Margit kongreganista; kettejük között rövidesen szoros lelki kapcsolat alakult ki, amely egész további életüket végigkísérte. Margit ettől kezdve szívesen tanítgatta Magdit.

A több műszakos munka mellett, mint plébániai kisegítő, aktívan támogatta a helyi plébános tevékenységét. Különösen a gyerekekkel való foglalkozásban volt sikeres. Húsz évesen, 1941-ben örök fogadalmat tett, életét Krisztusnak ajánlotta.

1943 elején betegápolói tanfolyamot hirdettek, amire ő is jelentkezett, azzal az elhatározással, hogy hazájának, embertársainak szolgálatot téve frontszolgálatot vállal. A tanfolyam elvégzése után megkapta azon holmik jegyzékét is, amiket magával kellett volna vinnie a harctérre, behívója mégsem érkezett meg, mert – mint a katonai parancsnokságon utánajárva megtudta – a Nitrokémia vezetői nem engedték el, mert úgy ítélték meg, hogy az egyik legjobb munkaerejüket nem tudnák pótolni.

1944 áprilisában már Litéren élt a család, és Magdi itt szervezte meg a Katolikus Dolgozó Lányok Szövetségének helyi csoportját, amelynek tagjai Magdi vezetésével ott segítettek, ahol csak tudtak: a balatonfüredi katonakórház betegeinek élelemcsomagokat készítettek, a környék mélyszegénységben élő gyerekeinek ruhákat varrtak, ápolónői tanfolyamot szerveztek.

A szovjet csapatok 1945. március 23-án érkeztek meg a településre, amelynek közössége a háború hosszú évei alatt óriási veszteségeket szenvedett, sok litéri férfi soha nem tért haza a harcmezőről. Aznap délután Magdi néhány asszonnyal és gyerekekkel együtt a helyi kastély udvarán kialakított óvóhely lejáratánál tartózkodott, amikor két szovjet katona támadt rájuk.

A folytatás a “Miért halt meg a 23 éves lány?” című írásban olvasható.

A Veszprémi Petőfi Színház társulata április 24-én mutatja be az életéről és haláláról készült Magdi című darabot, amit Topolcsányi Laura írt, Oberfrank Pál Kossuth- és Jászai Mari-díjas, érdemes művész rendez, és több mint harminc szereplő hoz a nézők elé. Csak szólok, hogy már alig van jegy erre az előadásra, és egyelőre nem látom, hogy lesz-e és mikor lesz a következő.

Kerékfy Pál


Discover more from Akarattyai Hírmondó

Subscribe to get the latest posts sent to your email.

“Bódi Mária Magdolna: Egy példaértékű élet története” bejegyzéshez 5 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?