Ezt a verset választottuk ma a magyar költészet napjára.
Fojtsátok vissza a sohajtást,
Tiltsátok a fájdalmakat;
Ünnep van a hazába’, – sírni,
Busúlni nem szabad!
Szégyen most a szerelmi bánat,
Szégyen, ki jár a temetőn:
A békén alvókat siratni,
Kiket sírjokba tőn.
A világ-ünnep örömében,
Egy két sziv búja kis dolog;
Nézzétek: a napfénybe’ még a
Könycsepp is mosolyog!
El hát, el most a fájdalommal!
Öröm kell szív- és ajkakon,
Öröm, melynek szent tárgya légyen:
Szabadság és a hon!
Ki most is mással bíbelődik,
S apróságok felett örül:
A szűkkeblűre mély gyalázat
Törölhetetlenül!
Levettük a gyászt, ünnepeljük
Az új életnek ünnepét,
Ne féljetek: e nép ruhája
Nem lesz többé setét!
Ez ünneplés szent mámorában
Engem két jó barát követ;
Ösméritek e két barátot,
A bort s az éneket?
Áldott szabadság, ének és bor
Dicsően összeilletek!
Tiétek éltem, – mind halálig,
Tüzeljetek, tüzeljetek!
A magyar költészet napját 1964. óta ünnepeljük József Attila születésnapján.
Megjegyzés: a költészet világnapját 1999. óta ünneplik március 21-én. A nap létrehozását Naima Tabet, a marokkói oktatási, kulturális és tudományos nemzeti bizottság főtitkára 1998-ban kezdeményezte, és 1999 novemberében jelölte ki az UNESCO március 21-ét.
Megosztás:
Discover more from Akarattyai Hírmondó
Subscribe to get the latest posts sent to your email.