Jókai Mór: A költő, akit nem ismerünk

Közeledik a magyar költészet napja. Idén főleg Jókai Mór verseit hozzuk ebben az időszakban. Bevallom, hogy csak idén, Jókai születésének 200. évfordulójával foglalkozva, tudatosult bennem, hogy verseket is írt. Emlékeim szerint az iskolában csak a regényeiről volt szó. Ha esetleg a versei is előkerültek volna, azokat bizony elfelejtettem. Ezt írja Fülöp Dorottya: A laikus olvasó … Jókai Mór: A költő, akit nem ismerünk olvasásának folytatása →

Juhász Gyula: Bartók Bélának

Születésének 144. évfordulóján ezzel a verssel emlékezünk meg Bartók Béláról. Bartók 40, Juhász Gyula 38 éves volt ebben az évben. Erdély erdői zúgnak,Ezüst és arany erdők,Borongó, barna felhők,Hárfái Nemerének,- Sirámos dajkaének -A dalaidban. Tiszai tájak sírnak,Panasza jegenyéknek,Halottas őszi rétek,Zúgó, fekete nyárfák,Magányosak és árvákA muzsikádban. És fölérez és fölzengAz áhitatos, ős, szent,Az ázsiai mély, nagy,Szilajbús, boldog … Juhász Gyula: Bartók Bélának olvasásának folytatása →

Március 15. húszéves évfordulójára

Ezt a szatírikus verset 1868-ban, nem sokkal az 1867-es kiegyezés után írta Jókai Mór. Szatírikus és szomorú. Tükrözi azt, hogy Jókai annak idején határozottan ellenezte a kiegyezést. Később, ahogy erről már írtunk, úgy-ahogy elfogadta, leginkább azért, mert Rudolf trónörökösben látta az ország sorsa jobbra fordulásának lehetőségét. De, lássuk a verset! Mártzius 15-dikén. (1848-1868.) "Talpra magyar! … Március 15. húszéves évfordulójára olvasásának folytatása →

Petőfi Sándor: Jókai Mórhoz

Jókai önarcképe és Orlai Petrics Soma festménye Miért szeretsz te engemet,Kit annyian gyűlölnek?S én, aki annyit gyűlölök,Téged miért szeretlek?Szeretlek téged, oh barátom…Nem, nem barátom!…megbocsáss,Hogy e gúnynévvel illetélek;Mert a jelenkor gyermekénekE szó: »barát« csak gúnyolás. Percenként jobban-jobban el-Sötétül láthatárom;De én életemnek éjjelétNem rettegem, sőt várom…Hisz annál fényesebb a csillag,Minél sötétb az éjszaka.Tudom, mert a szív mondja … Petőfi Sándor: Jókai Mórhoz olvasásának folytatása →

Radnóti Miklós: Téli napsütés

Az olvadt hó beroskadés szertesündörög,…kondérok gőzölögnek,mint bíbor sülttökök. A jégcsap egyre nyúlik,a csöppje már nehéz,egy-egy kis tócsa pattans szelíden égrenéz. S ott fönn az égi polconhátrább csuszott a hó,kevésbeszédü lettems ritkán vitatkozó. Ebédre várok-é, vagytalán meg is halok?lélekként szálldosom majdhorzsolván éjt s napot? Árnyékom rámtekint, mígborong a téli nap.Kincstári sapka rajtam,a nap fején kalap.

Petőfi Sándor: Újév napján, 1849

Tegnap az 1847. Szilveszter napjára írt versét hoztuk, a mai vers egy évvel későbbi. Mi történt közben? Forradalom. A költő forradalmi hevülettel, dühvel, bosszúvággyal teli verset ír az év kezdetére. Akkor, 1849. január elsején még senki sem látja, hogy mi lesz a vége ... Orlai Petrich Soma, Public domain, via Wikimedia Commons Megérte ezt az … Petőfi Sándor: Újév napján, 1849 olvasásának folytatása →

Petőfi Sándor: Szilveszter éje 1847-ben

Sok minden történt 1847-ben Petőfivel és körülötte, ezeket is összegzi a év végén, de előre is mutat 1848-ra. Mintha sejtett vagy látott volna valamit ... Orlai Petrich Soma, Public domain, via Wikimedia Commons 1 Hej, vannak ma számadások!Háziasszony, házigazda,Mit bevett és kiadott azÉv folytában, összeadja. Vizsgálják a pénzes erszényt,Mennyi volt benn s mennyi van még,S … Petőfi Sándor: Szilveszter éje 1847-ben olvasásának folytatása →

Petőfi Sándor: A tél halála

Mike Sándor, CC BY-SA 2.5 https://creativecommons.org/licenses/by-sa/2.5, via Wikimedia Commons Durva zsarnok, jégszivű tél,Készülj… készülj, a halálra!Jármodat megunta a föld,És ledobja valahára;Szabadság lesz! ím, az ég isIdeszegődött a földhöz,Fegyvertárából, a napbul,Tűznyilakkal rád lövöldöz. Meg fogsz halni, vad, bitor tél!Addig él csak minden zsarnok,Míg magok alattvalóiSzabadságot nem akarnak;Hogyha egyszer a raboknakAkaratja ki van mondva,Összeomlik börtön és lánc,S … Petőfi Sándor: A tél halála olvasásának folytatása →

Petőfi Sándor: A puszta, télen

A kép forrása: https://ng.24.hu/foto/onok-kuldtek/2020/01/27/a-puszta-telen/ Hej, mostan puszta ám igazán a puszta!Mert az az ősz olyan gondatlan rosz gazda;Amit a kikeletÉs a nyár gyüjtöget,Ez nagy könnyelmüen mind elfecséreli,A sok kincsnek a tél csak hült helyét leli. Nincs ott kinn a juhnyáj méla kolompjával,Sem a pásztorlegény kesergő sípjával,S a dalos madarakMind elnémultanak,Nem szól a harsogó haris a … Petőfi Sándor: A puszta, télen olvasásának folytatása →

József Attila: Tél

Fotó: Homonnai NándorPetőfi Literary Museum, Public domain, via Wikimedia Commons Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,Hogy melegednének az emberek.Ráhányni mindent, ami antik, ócska,Csorbát, töröttet s ami új meg ép,Gyerekjátékot, - ó, boldog fogócska! -S rászórni szórva mindent, ami szép.Dalolna forró láng az égig rólaS kezén fogná mindenki földiét.Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,Hisz zúzmarás a város, a … József Attila: Tél olvasásának folytatása →