A legboldogabb karácsony

Nálunk nem csináltak karácsonyfát, betlehemet sem mutogattak; puritán szokásokat tartottunk. Nekem a legboldogabb karácsonyom volt 1848-ban.
Útban voltam; világosan szóljunk: futottam. Kergettek. A hátam mögött villogott az ég, nem villám volt, hanem ágyúlobbanás, vert sereg utóhada védte a visszavonulást. Fejem fölött károgtak a hollók, varjúk; azt mondták, rám várnak, vagy hogy nem kár értem, nem értettem egészen. (…)
A ködtől nem látszik a vidék. A ködtől nem látszik a remény!… De mellettem volt a szép, ifjú feleségem, aki szeretett, s minden nyomort, búbánatot megosztott velem… Ez volt az én legboldogabb karácsonyom.

Jókai Mór: A barátfalvi lévita, Előszó

2025-ben, Jókai Mór születésének 200. évfordulója alkalmából szemezgetünk írói és egyéb munkásságából.

A képet a Microsoft Copilot készítette, erre a kérésre: Kérek egy képet: havas táj, távolban néhány fenyőfa, férfi és nő kézenfogva fut. 25-30 évesek. Téli ruhában vannak. Fejük felett hollók és varjak röpködnek. Az elsőként elkészített képen rövid kabátban, boldog arccal futottak. Kiegészítettem a kérésemet: A ruházat legyen XIX. század közepi hosszú kabát. Az arcuk ne boldog, hanem ijedt legyen, mintha menekülnének.

Ez volt az első kép. Mekkora különbség, és hogy kell figyelni, hogy pontosan fogalmazzak!