Színházi élmények és tanulságok – Közösségi beszélgetések

A jó mese tanít. Igaz ez az állítás? Mindenki gondolkozzon el rajta, és alakítsa ki a saját véleményét! 

Én úgy gondolom, hogy minden jó mese (és minden elolvasásra, meghallgatásra érdemes történet) tanít nekünk valamit azon túl, hogy szórakoztat. Amikor könyvet olvasunk, filmet és színházi előadást nézünk, valami többet kapunk, mint a pillanatnyi élmény. 

Többször megtapasztaltam, hogy a színház utáni beszélgetés során felfedeztem valamit, amit az előadás közben nem vettem észre, nem tudatosítottam magamban. Ettől több lett, értékesebb lett a színházi élmény. Hazafelé megosztjuk egymással az élményt, a gondolatainkat, és így fedezzük fel újabb tanulságokat, valamilyen újabb értéket. 

Amióta rendszeresen járok a Veszprémi Petőfi Színházba, ezek a beszélgetések szintet léptek. Közvetlenül az előadás után, szakemberekkel és több nézővel beszélgetni valami egészen más! A beszélgetést mentálhigiénés szakember (Kellerné Egresi Zsuzsanna igazgatóhelyettes) vezeti, és a nézőkön és az alkotókon kívül sokszor részt vesz benne pszichológus, orvos, pedagógus – ahogy a téma megkívánja. 

Hadd meséljek el egy példát arra, hogy mennyit adott nekem egy ilyen beszélgetés! Tavaly áprilisban láttam a Balkon kilátással című komédiát. Sok komikus helyzeten lehet nevetni. A karakterek furcsa viselkedése is nevetésre ingerelhet: a világtól elzárkózó pánikbeteg férfi, a lehengerlően vidám nő, és az utóbbi súlyos kapcsolatfüggőségben szenvedő exe. Mennyi szituációt tudunk elképzelni ezekkel a szereplőkkel! És sokat meg is kapunk. Ennyi volt elsőre az előadás. Utána jött a beszélgetés. Amikorra elhangzott a kérdés, hogy ki fedezi fel magában valamelyik karaktert, már rájöttem, hogy tulajdonképpen mindhármat megtalálhatom magamban, ha elég mélyre ások. Jó az nekem, hogy ennyire mélyre ások? Azt hiszem, hogy jó. Nyilván nem azonosítom magam egyikkel sem, de jó azt tudni, hogy mik bújhatnak elő …

Itt van még egy: az Árva szörny. Ez elsőre “egyszerű” történet, egy nárcisztikus bántalmazó és az áldozata jelenik meg a színpadon. Néhány kérdés során el kellett gondolkoznom azon, hogy mi is történt … Vajon nem voltak megalapozatlan feltételezéseim az előadás közben? A beszélgetés során előkerült még néhány szempont, de a legfontosabb mégis az, hogy a nézők egy részének segített felismerni a saját környezetében élő hasonló embert (nyilván nem a darabban látott szélsőséges formában), és elindulhatott a védekezés vagy a menekülés útján, mielőtt nagyobb bajba került. 

Jöjjön még egy, a Testbe zárt ima! Ebből készültem, elég sokat tudtam Horváth Renátó életéről már az előadás előtt. Annak, aki nem ismeri a történetet, egy kis összefoglaló: elképzelhetetlen tragédia éri a főszereplőt, szörnyű mélységeken megy keresztül, de feláll és csodálatos alkotást hoz létre. Közben elveszít “barátokat”, és megbizonyosodik mások feltétlen szeretetéről. A beszélgetés kulcsszereplője maga az alkotó, aki a saját életét hozza a színpadra. Óriási élmény első kézből hallani azt, ahogy megélte mindezt a valóságban. És azt is, ahogy a fellépő művészek megélték az alkotás folyamatát. 

Nem hozok több példát.

Aki hasonló élmények részese akar lenni, nézzen meg olyan előadásokat, amik után feldolgozó beszélgetést vezet Kellerné Egresi Zsuzsanna! Április 22-étől 27-éig csupa ilyen lesz a Lélektől–Lélekig Fesztiválon Veszprémben. 

Kerékfy Pál

A képek a szerző felvételei, amiket a 2024-es Lélektől–Lélekig Fesztiválon készített.