A királynő titkai

Tegnap (dec. 8-án) volt a Csárdáskirálynő premierje a Veszprémi Petőfi Színházban. Kissé kivételes premier volt, mert én nem ültem a nézőtéren. Semmi baj, vasárnap ott leszek, és újra megnézem a darabot. Nyáron már volt egy előbemutató, és nagyon várom, hogy mennyit fejlődött azóta az előadás. Akkor nagy hajrában készült el a produkció, de én bizony semmilyen kidolgozatlanságot nem vettem észre.

Most végigmentek a teljes hagyományos próbafolyamaton, és ezalatt sokat érlelődtek a szerepek és főleg a karakterek közötti kapcsolatok. A páros jeleneteket rengetegszer elpróbálták külön-külön is. A pénteki hivatalos bemutató előtt is volt már teltházas előadásuk.

Kedden elmentem a bemutató előtti közönségtalálkozóra, ahol sok érdekes háttérinformációt tudtam meg a darab történetéről és a veszprémi előadás alkotói folyamatáról. Igen, alkotás a színrevitel is, a rendező, a dramaturg és a fellépő művészek részéről is.

Számomra meglepő volt, hogy a különböző előadások időtartama mennyire eltérő: 2-2,5-3 óra, attól függően, hogy mennyit és mit húznak ki a szövegből. Egyik-másik karakter alaposan megváltozik a húzások hatására. A veszprémi előadás 3 óra, egy szünettel, a tapsok nélkül — vagyis legalább 15 percet hozzá lehet még számolni, a várható színvonalat és lelkes közönséget ismerve.

A színészóriások (Honthy Hanna és Rátonyi Róbert) hatását is magán hordozza a mostani változat. Az utóbbi meg is jelenik szerzőként a színlapon. Honthy hatására, aki eredetileg Szilviát játszotta, pedig Cecilia szerepe gazdagodott.

A beszélgetésben felmerült néhány olyan szerep, amiket korábban alakító művész most is színre lép, de más szerepben. Meséltek az akkori előadásokról. Azt is megtudtam, hogy sokat beszélgetnek a szerepekről az “utódaikkal”.

A korábban említett két kiemelkedő színművész ikonikus szerepét ma fiatalok alakítják, akiknek kihívást jelent, hogy ne a nagy elődök utánzóiként jelenjenek meg, hanem saját szerepfelfogásban formálják meg a karaktereket (Honthy Hanna — Szederjesi Teodóra, Rátonyi Róbert — Keller Márton). Ismerve eddigi alakításaikat, bízhatunk benne, hogy sikeresek lesznek.

A Kellerné Egresi Zsuzsanna igazgatóhelyettes által vezetett közönségtalálkozón mindegyik színművész (a fent említetteken kívül: Hirschl Laura, Kőrösi Csaba és Kádár Szabolcs János) elmondta, hogyan látja, hogyan értelmezi az általa megformált karaktert.

Operettről beszélgettünk, és természetesen nem csak prózát kaptunk. A szereplők elénekelték, eljátszották a darab kiemelkedő számait. Írtam már korábban, hogy szeretek az első sorban ülni, mert onnan tökéletesen látom a színészek arcjátékát. Itt még közelebb voltak hozzám, még több apró részletet élvezhettem.

Mutatok néhány nagyon közelről lőtt képet a művészekről:

Na, szóval, holnap újra ott ülök majd a nézőtéren, és más szemmel fogom nézni az előadást. Bennem lesz annak az emléke, amit a művészek elmondtak a szerepfelfogásukról, az általuk alakított személyekről. Nagyon várom!

Zárásul: Őszintén ajánlom mindenkinek, akinek módja van rá, hogy vegyen részt a közönségtalálkozókon. Érdemes!

Kerékfy Pál