Vajon miről szólhat egy ilyen keserves történet? Igen, a családról. Azon belül is megöregedő szeretteinkkel kapcsolatos problémáinkról.
Mit mondhatok a történetről? Tényleg keserves. A cím szerint a megöregedett apáról szól, de számomra épp annyira a lányáról is.
Nagyon kemény a téma, és kitűnően van feldolgozva. Magával ragadott az előadás, nem tudtam érzelemmentesen nézni. Szörnyű érzés, amikor a szeretett ember mentális összeomlását tapasztaljuk, és akárhogy igyekszünk, nem tudunk érdemi segítséget nyújtani! Időnként a néző is belekeveredik a csapdába, és nem tudja, hogy mi a valóság és mi a tévképzet.
Semmiképp sem könnyed szórakozás, viszont fontos és elgondolkodtató. Átélt, hiteles színészi alakításokat láttam, ez segített abban, hogy valóságosnak érezzem a színpadon történteket, elhiggyem amit látok.
Az apa (André) alakját Rupnik Károly belülről érzi, és teljesen hihetővé teszi a “furcsa” dolgait. A lánya (Anne), akit Palásthy Bea él át, nem tudja kívülről nézni apja szétesését, így ő is az összeomlás szélére kerül. Nem úgy a fiatal segítő (Laura) szerepében Hirschl Laura, akinek valóban elhisszük, hogy nem zavarják André furcsaságai, hiszen ezektől lesz érdekes a munkája. Anne társa (Pierre), akit Szeles József hitelesen formál meg, egyszerre van kívül és belül, nyomasztja Anne vergődése. Azt én is nehezen tudtam kezelni, hogy az időnként különböző szerepekben megjelenő “Egy nő” és “Egy férfi” mikor valóságos és mikor az apa képzeletének alakja. Soltis Eleonóra és Gaál Attila Csaba mindkét verziót jól alakította, így tették hihetővé a hihetetlent.
Azt – természetesen – nem mondhatom, hogy jól szórakoztam, de azt igen, hogy magával ragadott az előadás. Nagyon kellett a darab végén a hosszú és megérdemelt taps, hogy kicsit “fellazítsam” magamban a nyomasztó történetet.
Tegnap (április 14-én) volt a Veszprémi Petőfi Színház ötödik (és egyben utolsó) nagyszínházi bemutatója ebben az évadban. (A kamaraszínpadon is voltak bemutatók, sőt oda jön is még.)
Szeretek a bemutató előadásra menni, mert ilyenkor a színház vezetői (Oberfrank Pál igazgató és Kellerné Egresi Zsuzsanna igazgatóhelyettes – kreatív menedzser) az előtérben beszélnek az előadásról, a színészekről (a férfi főszerepet győri vendég alakítja, aki korábban a veszprémi társulat tagja volt) és az egyidejűleg megnyitott kiállításról. Most nagyon érdekes kapolcsi faszobrokat láthatunk az előcsarnokban.
Aki meg akarja nézni, csapjon le rá, amíg műsoron van! Hogy el ne felejtsem, a darab címe “Az apa”. Írta Florian Zeller, rendezte Kálloy Molnár Péter.
Kerékfy Pál
A darabról természetesen nem készítettem képeket, viszont a színház oldalán sok kép látható, amik kiválóan adják vissza az előadás hangulatát: galéria.
Akarattyai Hírmondó 