Annyi mindent láttam és olvastam a nagyvárosi állapotokról – de vajon mi a helyzet Akarattyán? Ma én is “ellenőrzést” végeztem.
Két helyen gyűjtöttem tapasztalatot.
Ki ismeri meg a helyet erről a négy jegenyéről? 
A reggeli rövid futás után másfél órán át kávéztam. Mi tartott ennyi ideig? Jó sokszor leírtam már, hogy a kávézás nem a kávé megivásáról szól, állva, papírpohárból, hanem valami egészen másról.
Üldögélés, nézelődés, beszélgetés – számomra ez a lényege.
Első hely: kevés asztal van kirakva, talán a szokásos darabszám negyede, tisztes távolságban egymástól. Nincs is minden asztalnál vendég. A vendégek a vásárlás, kávéra várás közben hordják a maszkot a teraszon is. A személyzeten folyamatosan rajta van a maszk.
Óriási élmény volt végre újra üvegpohárból inni futás után a vizet! 
… és a tejeskávé rendes csészéből! 
A teraszos vasárnap megünneplése.
A délelőtt jó részét ott töltöttem, nézelődtem. Gyalogosok, futók, biciklisták (ezekből volt a legtöbb), kutyások, egy-egy autó. Rövid beszélgetések ismeretlen emberekkel, akikkel valami összehoz (kutya, kávé, csokis csiga).
Érdekes és szokatlan élmény volt üvegpohárból és porcelán csészéből inni. Ők tegnap még elvitelessel dolgoztak, ma álltak át erre, és nekik is szokatlan volt.
A másik helyen kora délután, késői ebédidőben voltam, és nem kapkodtam el az ebédet.
Itt is kevés az asztal, talán a megszokott darabszám fele, vagy még kevesebb, és nem minden asztalnál ülnek. A dolgozókon folyamatosan rajta van a maszk.
A rendeléshez sorban álló vendégek is viselik a maszkot, a társaságok között másfél–két méter a távolság.
Az egyik egyedül ebédelő vendéghez leült valaki beszélgetni. Maszkban volt, és egy kicsit távolabb ült az asztaltól, talán a 2 méter is megvolt közöttük.
A szép maszk illik az Irsai Olivérhez 
Fantasztikus itt a csirkemell! Mindig. Ez most joghurtos pácban pihent a panírozás előtt. 
Minden jó, ha jó a vége!
Aki felállt az asztaltól, és valamelyik pulthoz ment a rendelését átvenni vagy fizetni, újra felvette a maszkot.
Hogy enyhítsem a megdöbbenést: Azon a kevés emberen, akikkel a Bercsényi lejárón és a Koppány soron találkoztam, nem volt maszk, egyen sem. A Kisfaludy sétányon sem volt sok ember, és talán 10%-on volt maszk. Aranyos, amikor az idős pár sétál, és mindkettőjüknél van maszk: vadonat új sebészi maszk, a kezükben lóbálva. A Rákóczi úton két emberrel találkoztam. Az egyik felhúzta az arcára a maszkot a torkáról, ahogy közeledtünk egymáshoz. A másiknak nem volt erre lehetősége, hiszen cigizett.
Reménnyel tölt el, amit a vendéglátóhelyeken tapasztaltam, a tulajdonosok, dolgozók és vendégek részéről egyaránt. Ha ez lesz az általános az egész országban a következő hónapokban, akkor megúszhatjuk.
Legyen így!
És a végére egy találós kérdés: Hol “ellenőriztem” ma?
Kerékfy Pál
Akarattyai Hírmondó 