Petőfi Sándor: A tél halála

Mike Sándor, CC BY-SA 2.5 https://creativecommons.org/licenses/by-sa/2.5, via Wikimedia Commons Durva zsarnok, jégszivű tél,Készülj… készülj, a halálra!Jármodat megunta a föld,És ledobja valahára;Szabadság lesz! ím, az ég isIdeszegődött a földhöz,Fegyvertárából, a napbul,Tűznyilakkal rád lövöldöz. Meg fogsz halni, vad, bitor tél!Addig él csak minden zsarnok,Míg magok alattvalóiSzabadságot nem akarnak;Hogyha egyszer a raboknakAkaratja ki van mondva,Összeomlik börtön és lánc,S … Petőfi Sándor: A tél halála olvasásának folytatása →

Petőfi Sándor: A puszta, télen

A kép forrása: https://ng.24.hu/foto/onok-kuldtek/2020/01/27/a-puszta-telen/ Hej, mostan puszta ám igazán a puszta!Mert az az ősz olyan gondatlan rosz gazda;Amit a kikeletÉs a nyár gyüjtöget,Ez nagy könnyelmüen mind elfecséreli,A sok kincsnek a tél csak hült helyét leli. Nincs ott kinn a juhnyáj méla kolompjával,Sem a pásztorlegény kesergő sípjával,S a dalos madarakMind elnémultanak,Nem szól a harsogó haris a … Petőfi Sándor: A puszta, télen olvasásának folytatása →

József Attila: Tél

Fotó: Homonnai NándorPetőfi Literary Museum, Public domain, via Wikimedia Commons Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,Hogy melegednének az emberek.Ráhányni mindent, ami antik, ócska,Csorbát, töröttet s ami új meg ép,Gyerekjátékot, - ó, boldog fogócska! -S rászórni szórva mindent, ami szép.Dalolna forró láng az égig rólaS kezén fogná mindenki földiét.Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,Hisz zúzmarás a város, a … József Attila: Tél olvasásának folytatása →

Dsida Jenő: Itt van a szép karácsony

Itt van a szép, víg karácsony,Élünk dión, friss kalácson:mennyi fínom csemege!Kicsi szíved remeg-e? Karácsonyfa minden ágacsillog-villog: csupa drága,szép mennyei üzenet:Kis Jézuska született. Jó gyermekek mind örülnek,kályha mellett körben ülnek,aranymese, áhitatminden szívet átitat. Pásztorjátszók be-bejönnekés kántálva ráköszönneka családra. Fura nép,de énekük csudaszép. Tiszta öröm tüze átéga szemeken, a harangjátékszól, éjféli üzenet:Kis Jézuska született! (Fotó: Joanovics, Public … Dsida Jenő: Itt van a szép karácsony olvasásának folytatása →

Jörg Zink: Szeretnék csöndben lenni

Szeretnék csöndben lenni, Uram,s így várni rád.Szeretnék csöndben lenni,hogy megértsem,mi történik a nagyvilágban.Hallgatni szeretnék,hogy közel kerüljek a dolgokhoz,minden teremtményedhez,és halljam hangjukat.Szeretnék csöndben lenni,hogy a sokféle hang közöttmegismerjem a hangod. „Amikor a mindenségre a teljes csönd kiáradt”– mondja az Írás,„isteni trónjáról leszállt, Uram,mindenható Igéd”.Hallgatni szeretnék,és ámulni azon,hogy hozzám is van szavad. (Fotó: epd-bild / Gerhard Bäuerle)

Babits Mihály: Téli dal

melyben a költő magát és társaitbányászokhoz hasonlítja Esik a hó, a dal ma megeredesik a hóa kályha szíve halkan dobbanóa dal ma szép lesz, mély lesz és enyém,szimbolumokkal teljes költemény. Mondom nektek, hogy bányászok vagyunkmondom bizony,bár elfog gyakran a mélységiszonys mint aki szédül tornyok ormain,émelygünk ormos akna kormain. A bánya mély, az akna piszkos áma … Babits Mihály: Téli dal olvasásának folytatása →

Színészdal

DE AMIT A SZÍNPADON A NÉPNEK HIRDETÜNK, NE HAZUDTOLJA MEG A CSELEKEDETÜNK. A Veszprémi Petőfi Színházban a belső lépcsőházban láttam ezt az idézetet, és megkerestem a forrását. Egy Petőfi-verset találtam. SZÍNÉSZDAL Minden müvészetekFején a korona:A mi művészetünk,Ellen ki mondana?Mi szép, mi szép, mi szépA mi föladatunk!Legyünk büszkék reá,Hogy színészek vagyunk. Csak árny, amit teremtA költőképzelet;Mi … Színészdal olvasásának folytatása →

József Attila: Allégorie

A gyenge bokor levelétfátyolba burkolá a dér,jaj, nemsokára itt a tél,a bokorugró hócseléd.Pamutszoknyáját a ledérfejünkre boritván cselétködökből szövi és csaléta zsíros, pirítós kenyér.Csuszkás az erdei fenyér,min medve korcsolyáz eléd,üres két mancsa bús tenyér.S mint munkabér potyog beléd:a nyár az egekben henyél,mig szíved főzi ételét. Sonnet, Alphonse de Sociales. 1928. szept. 30. A szöveg forrása: https://mek.oszk.hu/11800/11864/html/rogtonzesek.html#allegorie … József Attila: Allégorie olvasásának folytatása →

József Attila: Jutka verse

Kislány ő még, a mamája nyujtózkodva karjára veszi,Odahajol az arcához, az őzek dalát beszélik el néki szemei,A villamosok hajnali csengését, meg a legmagosabb fenyőfa csúcsát,Kék lángocska lobban ott föl, mutatja a nagy fenyő utját,Ő a fenyőfa akarata, odaszól a fának: Nőssz-e már?Tudsz te nőni, hát még hogy a kisgyereknek homlokából rád száll a madár,Néked kinálja … József Attila: Jutka verse olvasásának folytatása →

József Attila: A spenót

Nagy, méla bánat alvad a szivembenA tányér fenekén meg a spenótMint vén kisasszony, nyugovóra hajoltPorcellán-álmu kínos enyhületbenBús gőze száll, mint sóhajtás ha lebbenVánnyadt ajakról várva a hajót,Melyről az irígy, szűk szavú derótHúsz éve adott hírt, csóknál is szebben.Azóta vár szegény a sír-gyomorra,És lassan süllyedeznek a napok,Ó szerelem, tejföl, tojás és orja!Kit szalvétámba titkon kaparok,Mig szívemről … József Attila: A spenót olvasásának folytatása →