A tél megígérte … – Pilinszky

A tél megígérte, hogy idén is eljön. Hát legvégül is bízzunk ebben az ígéretben. Hogy végül is minden és mindenki fehér lesz, egyenletesen fehér. Egyszóval: gyönyörű és semmilyen. Ámen.

Pilinszky János: Síremlék. Színmű egy felvonásban. Szigeti Endrének. Tiszatáj, 1973. február, 9–11. Kötetben: Végkifejlet. Szépirodalmi, Bp. 1974. 83–93.

A Síremlék – Pilinszky bevallása szerint – közvetlenül a Gyerekek és katonák után született (azaz 1972 őszén), ám a gépiratos tisztázatok már minden bizonnyal Párizsban, 1973 elején készültek.

A színdarab ihletője egy Jutta Scherrerről készített fénykép volt, amelyről egyik publiciszitikai írásában is beszámol:

A Gyerekek és katonák után eltökéltem, hogy most pedig pihenni fogok. Ekkor került kezembe egy fénykép, ami annyira meglepett és megrendített, hogy még az első darab »lendületéből« szinte órák alatt megírtam egy újabb színpadi művet, a Síremléket. Nézzük meg a fényképet. Önöknek talán nem sokat mond: fiatal napfürdőző nő egy szőlőlugasban. Számomra bonyolult szomorúságot idézett fel, jelenlétnek és távollétnek, tragikumnak és idillnek pontosan azt az ötvözetét, amire szükségem volt ahhoz, hogy megírjam egyfelvonásosomat, amely lehet, hogy haloványabb a Gyerekek és katonáknál, de kétségtelenül és most már szinte maradéktalanul az enyém.
Épp ezért erről az utolsó egyfelvonásosról a legnehezebb beszélnem. A darab szövete: líra. Ideje az első szótól az utolsó szóig lírai idő, akár egy Chopin-szonátáé, tehát valójában nem létezik. Amennyiben hallásunk és technikánk megengedné, egyetlen akkordban le lehetne ütni.

Hogyan és miért? Film, Színház, Muzsika, 1973. január 13. In: Tanulmányok, esszék, cikkek II. Századvég, Bp. 1993. 230–231.
Az említett fényképet lásd Pilinszky fényképei, Pesti Szalon, Bp., 1995. (XLIII. sz. kép.)

A színmű teljes szövege itt olvashatő: Síremlék.