Barátság és életbölcsesség a színpadon: Grace és Gloria

Ki segít, kinek? Ki szorul segítségre? Az idős parasztasszony, aki otthon várja a halált, vagy a segítője?

Annak az alapvető kérdésnek a megválaszolását várhatnánk a darabtól, hogy hogyan lehet méltósággal meghalni. Közben kiderül, hogy a valódi kérdés egészen más: hogyan kell értelmesen élni.

Két asszony jelenik meg a színpadon:

• Grace, az idős parasztasszony, akit nemrég hazaengedtek a kórházból, most otthonában várja a halált. Ő, aki a természettel szoros közelségben éli életét, és így nap, mint nap találkozik az elmúlással, képes elfogadni azt.
• Gondozója, Gloria, a nagy karriert befutott, New Yorkban élő önkéntes szociális munkás áll mellette utolsó óráiban. A becsvágyó, karrierista asszony élete összeomlott fia elvesztésével.

Grace mélyről fakadó, eredeti szellemessége, az elmúlást derűs belenyugvással fogadó életbölcsessége megrendíti a problémákat eddig okosan, felülről kezelő Gloriát. Miközben tudja, hogy tehetetlen a halállal szemben, nem nyújthat más segítséget, csak azt, hogy jelen van, maga is megnyílik az idős asszony előtt. Egyre világosabb számunkra, hogy valójában ő az, aki segítségre szorul, hiszen a siker és a pénz hajszolása közben úgy múlt el az élete, hogy valójában nem is élt.

De nem erről szól a darab!

Az előadás szívhez szólóan, humorral szól a legszebb emberi kapcsolatról, a barátságról. Nem véletlenül tartják úgy sokan, hogy az emberi kapcsolatok közül a legszebb és legtartalmasabb a barátság. Főleg a felnőttkori barátság, ami sokszor olyan emberek között jön létre, akikben látszólag semmi közös nincs. Szinte mindig váratlan helyzetekben és időben jelentkezik, amikor már éppen kihunyni készül a remény.

Mindezt a Latinovits-Bujtor Játékszínben, ahol intim közelségben, a nézőktől szinte karnyújtásnyira zajlanak az események.

Kerékfy Pál

Szereposztás, előadások és jegyek itt.

Szerzői jogok: CC BY-NC-ND licenc