1848. március első napjai

Az 1848. február 22-én Párizsban kitört forradalom szele végigsöpört Európán – abban a tempóban, ahogy a XIX. sz. közepén söpörhetett, és március elején már Bécsben, a birodalmi fővárosban is érezni lehetett. Először a pénzügyekben keletkezett bizonytalanság, hiszen köztudott volt, hogy az olasz háborúk költségeinek fedezetére a bécsi bank fedezetlen bankjegyeket bocsátott ki, és az emberek féltek, hogy a zűrzavaros helyzetben a pénzük elértéktelenedik.

Ezek a hírek a Pozsonyban november óta ülésező országgyűlést is elérték, és Balogh Kornél, Győr vármegye követe, az alsótábla márc. 3-iki ülésén e tárgyban fel is szólalt, azt indítványozván: „Kéressék fel ő Felsége, hogy a bank állása, különösen a forgalomban lévő bankjegyek mikénti fedezettsége iránt a nemzetet felvilágosítani és megnyugtatni méltóztassék.”

Kossuth Lajos felhasználta ezt az alkalmat, és nagyhatású beszédet tartott, amiben így jellemezte az udvar politikáját:

Mirajtunk egy fojtó gőznek nehéz átka ül, a bécsi rendszer csontkamarájából sorvasztó szél fúj ránk, mely idegeinket megmerevíti s lelkünk röptére zsibbasztólag hat.

Gyújtó hatású beszéde után azt javasolta, hogy intézzenek feliratot a királyhoz, V. Ferdinándhoz. A következő cikkben a felirattal foglalkozunk majd.

Kerékfy Pál

Az országgyűlés és az uralkodó feliratban és leiratban kommunikált egymással. A felirat az országgyűlés írásbeli előterjesztése az uralkodóhoz, a leirat pedig az uralkodó válasza. Általánosabb értelemben is használták ezt a két szót az alacsonyabb és a magasabb rangú hatóság vagy szerv közötti kommunikációra. Példa a Magyar Nyelv Értelmező Szótárából: “A … királyi leirat az első föliratban fölterjesztett jogos kívánatainkat megtagadta.” (Deák Ferenc)