Fiatalos, pörgős krétakör

Nekem kimondottan tetszett ez a nem hagyományos, fiatalos, megzenésített előadás (A kaukázusi krétakör, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színházzal koprodukcióban a Veszprémi Petőfi Színházban).

Szeretem azt a színházi élményt, amikor közel vagyok az eseményekhez, a művészekhez. Ezért igyekszem az első sorba ülni, és ezért érdekelnek a stúdióelőadások. Most a színház nagyszínpadán teremtettek stúdiót Veszprémben. A nézők egy része a színpadon kialakított nézőtéren ült, én is, mégpedig az első sor szélén egy lépésnyire attól a pici színpadtól, ahol a zenekar játszott. Igen, zenekar is volt!

Az előadás előtt néhány mondatot beszélgettem a színház egyik színművészével, aki elmondta, hogy korábban játszott a darabban, és ő is benne volt a zenei anyag összeállításában. Na, így tudtam meg, hogy zene is lesz! Sajnos, az előadás után nem találkoztunk, így nem tudtam elmondani neki, hogy mennyire tetszett az előadás.

Hallottam bírálatokat, hogy túl fiatalos, és láttam néhány embert elmenni a szünetben. Sajnálom, hogy őket nem nyerte meg ez az előadás! Mindig nehéz ügy egy régi, közismert mű mai színpadra állítása. Ragaszkodjunk a szerző életében (esetleg éppen általa) megrendezett változathoz, vagy keressük meg, hogy milyen módon szólhat most hozzánk? Nem tudom a választ. Ha minden szó és minden mozdulat ugyanaz, minden jelmez és minden díszlet azonos, akkor sem ugyanolyan az előadás, mert más a befogadó közönség. Láttam már a valamikori eredetit utánzó előadásokat, és láttam már erősen modernizált előadásokat. Nem ezen múlt az, hogy tetszett-e egyik vagy másik. Azon múlt, hogy mit mondott nekem. Ez nehéz feladat, ehhez alkotók kellenek: rendező, dramaturg, díszlet- és jelmeztervező, színművészek és még sokan mások.

Itt az alkotók határozottan jó munkát végeztek. Jól volt felépítve az előadás. A hely jellegéből fakadóan, a díszlet minimális volt. A jelmezekkel és a kellékekkel világossá tették, hogy éppen mi a helyszín és mi az adott karakter szerepe a cselekményben. A zene funkcionális volt, nem csak kitöltés volt a feladata.

Összességében, az előadás tetszett, megszólított, élveztem. Néhány mondatot beszélgettem a mellettem ülő nézővel, akit látásból már régen ismerek, de most beszéltünk először. Neki is tetszett, bár túl fiatalosnak találta.

Kerékfy Pál

Képek a temesvári előadásból: https://www.tm-t.ro/kaukazusi-kretakor (a képeken a veszprémi előadáshoz hasonló stúdióhangulatot látok).

Bertold Brecht: A kaukázusi krétakör (fordította: Eörsi István). Amennyire vissza tudok emlékezni az előadásra, ezt a fordítást használták. Az első jelenet (ami 1945-ben játszódik) nincs benne az előadásban.