
Georg Heinrich Sieveking, Public domain, via Wikimedia Commons
Franciaország igencsak kihúzta a gyufát XVI. Lajos király 1792-es elítélésével, majd lefejezésével. Az európai uralkodóházak – ha esetleg nem is volt felhőtlen a viszonyuk a Bourbonokkal – egyáltalán nem akarták, hogy ebből rendszer legyen, és mások is rákapjanak koronás fejek levágására. Erre legfeljebb más koronás fejek lehettek jogosultak, az alattvalók semmi esetre sem.
A napóleoni háborúk után az 1814-es Párizsi béke visszaállította Franciaország határait az 1792. január elsejei határokra. A békében Franciaország elismerte Svájc, Hollandia, az olasz államok és a német fejedelemségek függetlenségét (ekkor még sem az egységes Olaszország, sem Németország nem létezett). A hatodik koalíció tagjai (Ausztria, Poroszország, Oroszország, az Egyesült Királyság, Portugália, Svédország, Spanyolország és német fejedelemségek) elismerték a Bourbon ház (XVIII. Lajos) uralmát.
1815 szeptemberében Párizsban írta alá I. Sándor orosz cár, I. Ferenc osztrák császár és magyar király és III. Frigyes Vilmos porosz király a Szent Szövetséget megalapító szerződést, aminek egyik célja az uralkodók Istentől eredő szent jogainak védelme volt. Az így létrehozott európai rend évtizedekig fennmaradt, és viszonylagos békét biztosított a kontinensen.
Ezekről a csatákról is olvashatunk dr. Winkler Gusztáv könyvében, amiről június 3-án este beszélgetek a szerzővel.
Mindenkit szeretettel várunk, akit érdekel ez az izgalmas téma!
Kerékfy Pál
Megköszönjük, ha a Facebookon jelzi részvételi szándékát, és barátait, ismerőseit is tájékoztatja a könyvbemutatóról: https://www.facebook.com/events/1472494376516625/
“Királyt lefejezni veszélyes!” bejegyzéshez egy hozzászólás