Ilyenkor eszembe jut Tabi László évtizedekkel ezelőtti szilveszteri konferensza, amiben elmagyarázta, hogy miért nem kíván mindenkinek boldog új évet. A magyarázat azon alapult, hogy a világ ellenségekből áll, ezért nem lehet egyszerre mindenki boldog. Akkor ez ésszerűnek tűnt.
Most mégis azt gondolom, hogy van értelme a kölcsönös boldog új évnek. Tudjunk úgy élni, hogy ne egymás kárára legyen boldog új évünk. Hátha lehet!
Mi kell ehhez? Szeretet. Ez nem valami elvtelen, mindenkinek megfelelés… Inkább az, amit régi nagy tanítóktól vagy mai “kisebb” és “nagyobb” emberektől tanulhatunk (például, Böjte Csaba testvér vagy Ferenc pápa).
Meg tudjuk csinálni? Mi lenne, ha megpróbálnánk? Próbáljuk meg!
Legyen a mai nap derűs, napfényes és jókedvű! Készüljünk fel az új évre, tegyünk rendet magunkban és magunk körül! A mai jó hangulat és energia alapozza meg a jövő évet!
Találjuk meg azt, amitől boldog és kiegyensúlyozott lesz az életünk, a munkában és a magánéletben is! Ezt ne mástól várjuk, mert mástól nem kaphatjuk meg. Ez a mi saját tennivalónk. Sok-sok pozitív gondolatot kívánok!Zenét, videót nem szoktam hozni, de most ide illik ez a negyven évvel ezelőtti felvétel:
Kerékfy Pál
Akarattyai Hírmondó 