Büszke lehetsz rá, fiam. Vitted valamire…

A divány apró fehér gombokkal van kiverve. Öreg fekete bőrdivány. Ezen aludt a nagyapám délutánonként. Fehér, hűvös, jószagú párnák közt fekszem. Ezeken a párnákon aludtam odaát, a másik házban, gyerekkoromban. Zsuzsika a másik szobában már alszik. A barnaarcú asszony vizet készít pohárban a divány mellé egy székre. Az öregúr lassan a kerek faliórához megy, kulcsot … Büszke lehetsz rá, fiam. Vitted valamire… olvasásának folytatása →

Pusztai vendégség

Kemény László festménye A házigazda máris loholt lefelé a lépcsőkön. Otthonos nyári fehérben, hajadonfővel, hegyesre pödrött bajuszkája izgatottan reszketett. Mögötte uzsonnára terített asztal, kényelmes kerti karosszékek, nyitott nyugágyak, ahogy faluhelyen szokás. Ragyogó tiszta volt minden, elsőrangú minőségű, modern és kényelmes. Meglátszott, hogy ez a vidéki úr tudja a kellemes, bőséges, tetszetős életmódját s a ház … Pusztai vendégség olvasásának folytatása →

Kodolányi János író és Akarattya

Kodolányi János 1936-ban Kodolányi Jánossal már gyerekkoromban találkoztam, mert szüleim sok könyve között az ő könyveit is megtaláltam és igyekeztem megérteni. Az Égő csipkebokor és a Juliánus barát sem habkönnyű olvasmány, de érdemes megküzdeni velük. Mi köze Balatonakarattyához? Az 1930-as évek végén a Végrendelet című dráma tiszteletdíjából megvásárolta balatonakarattyai villáját. Kezdetben csak nyaranta használta, de … Kodolányi János író és Akarattya olvasásának folytatása →