Pusztai vendégség

A házigazda máris loholt lefelé a lépcsőkön. Otthonos nyári fehérben, hajadonfővel, hegyesre pödrött bajuszkája izgatottan reszketett. Mögötte uzsonnára terített asztal, kényelmes kerti karosszékek, nyitott nyugágyak, ahogy faluhelyen szokás. Ragyogó tiszta volt minden, elsőrangú minőségű, modern és kényelmes. Meglátszott, hogy ez a vidéki úr tudja a kellemes, bőséges, tetszetős életmódját s a ház személyzete vigyáz, nehogy hiba, mulasztás essék.

(…)

Átható pillantással mérte végig a főtanácsosné ruháját s azonnal tudta, milyen anyagból készült, hol varrták s mit ér. Majd Húst vizitálta meg tetőtől talpig, elül, hátul, mintha mérlegelné, veszélyes vetélytárs-e. Kissé lefittyedt ajka elárulta a mérlegelés eredményét. Láthatólag megnyugtatta a tartózkodó kisasszony erotikátlan fabábúsága. És, hogy sugárzott belőle a hideg taszítás. Ez a nő aligha fenyegette pozícióját, érdekeit. Aligha lesz feleség ebben a házban. Ha Isten csodájára mégis lenne, ő marad az úr. Majd szerét ejti, hogy még jobban elmenjen a kedve ettől a háztól. Nem hagyja félretétetni magát az útból, nem engedi ruháit, ékszereit, pénzét, egész családja irigyelt jólétét… Megdolgozott ő azért. Nem lesz rángatott cselédje ennek a sziromtalan, meztelen, illattalan virágszálnak.

Kodolányi János: Pusztai vendégség, részlet. Kortás, 1959/7. szám, 755. oldal

1949-ben kezdődött akarattyai magánya (az üldözés előli elmenekülése) után 1954-55-ben enyhült körülötte a légkör, az aczéli „három T” kultúrpolitikában a tűrt kategóriába került, ezért megjelenhettek művei.