Nagyszombat éjjelénbükki bor villogottfinoman metszettpoharakban: sírni,sírni kellett, úgyhiányzott a haza.Mert haza Magyarország,igen, de oly idegen mindenvidék, mely nem észak-keleti.Sehol sem oly valós az élet, a szó,a bükki bor illata, zamata mindent,mindent előhívott az emlékezetből.Gyermekségemet,a tiszta, biblikus vadont,a pusztát, az ismerős mátrai réteket,a Bükk semmihez nem hasonítható,időtlen, monumentális némaságát.Hol vannak a hangos, torkos,e-betűs hevesi szavak,a felmenők … Csepcsányi Éva: Honvágy nagyszombaton olvasásának folytatása →