Ma hármat mutatok be az akarattyai könyvtárba nemrég érkezett kötetekből.
Az utóbbi évtiezedekben már nem számít egyértelműen gyengeségnek, ha egy férfi nem titkolja a gyengeségét, de azért még mindig a mindent kibíró, erős férfi a többé-kevésbé tipikus elvárás. Hogy mutatja be ezt a világot egy férfi, Zoltán Tamás? Kiderül:
Egy férfi ne sírjon! Izzadja ki a kínját!
„Vannak olyan pólóim, amikben sosem aludtál. A többit egy fekete nejlonzsákba zártam, és levittem a pincébe. Azokból kimoshatatlan vagy…„
Áronnak MAJDNEM összejött. Harminchét éves, sikeres vállalkozása van, kicsattan az energiától, és buknak rá a nők. Néha meglátogatja a beteg apját is, aki még sosem ölelte meg. Kényelmesen le tudná így élni az életét, de a sors beleköp a levesébe.
Tizenkét hónapja marad, hogy szembenézzen a múltja démonjaival, és bebizonyítsa magának: ő igenis férfi!
Közben meg kell tanítania beszélni egy papagájt, ki kell nyomoznia, hogyan került a hűtőszekrényébe egy doboz tejföl, és bele kell néznie egy kisfiú szemébe is, aki által ő is apa lehet. MAJDNEM apa. MAJDNEM boldog…
Zoltán Tamás második regényében, a nagy sikerű SZERETHETETLEN folytatásában ezúttal a férfiaké a főszerep. A férfiak hátizsákjában meglapuló traumáké, az ágyuk alatt szuszogó mumusoké, a fejükben zakatoló gondolatoké.
Mert a férfiak is gondolkodnak. Néha sírnak is…
A következő kiszemelt könyv valami egészen más. Vagy talán mégsem? Japán szerző írta, de egy olyan japán, aki 15 évig nyugaton élt és tanított. Ezt a könyvét az Egyesült Államokban írta, ahol éppen az írás művészetét tanította különböző egyetemeken.
Kezdjük két olvasói véleménnyel a könyv bemutatását!
Ez a történet megérintette szívem romantikusan pengő-rezgő húrjait. Harmat gyönge és érzékeny lett tőle, leheletfinoman fájó, mint a feledhetetlen első szerelem, és olyan lágyan borzongatott meg, ahogyan csak a szerelmünk simogató tekintete tud.
A szerző stílusa legendásan letisztult, minimalista és lényegretörő, rengeteg, szívemnek kedves zenei, művészeti utalással, meglepő volt látni, hogy milyen erősen hat a távol-keleti fiatalokra az európai és amerikai kultúra.
Való igaz, hogy a regényben előfordulnak erotikus jelenetek, és miattuk kiérdemelte az erotikus besorolást, de számomra ezek nem önmagukban, hanem inkább a körítéssel együtt voltak érdekesek, egy-két Liszt zongoraverseny, jazz zeneszám és posztimpresszionista festmény közé beillesztve. Az összbenyomásom nem az maradt, hogy sok felnőtt tartalommal találkoztam, hanem inkább az, hogy milyen bizarr, meghökkentő és egyedi volt mindez együtt.
A könyv eredeti címe: 国境の南、太陽の西
A háború utáni japán kisvárosban felnövő Hadzsime úgy érezte, csak neki nincs testvére. Egyetlen barátja Simamoto lett, aki szintén egyedüli gyerek volt. Hosszú délutánokat töltöttek együtt a lány apjának lemezeit hallgatva.
Miután a fiú szülei elköltöztek, a két kiskamasz elszakadt egymástól. Huszonöt év telt el.
Hosszabb sodródás után Hadzsime megtalálta a boldogságot felesége és két lánya mellett, és két jól menő dzsesszbárt igazgat.
Aztán egyszercsak felbukkan Simamoto. Gyönyörű, ellenállhatatlan, titokzatos. Ártatlan gyermekkori szerelmük olthatatlan, pusztító vágyként éled újjá. Hadzsime visszazuhan a múltba, és kockára teszi egész jelenét.
Na, kinek keltette fel az érdeklődését a történet?
Számomra a modern japán irodalom lényegében ismeretlen, ezért kiváncsi lettem erre a regényre.
A következő könyvben csokimikulásról lesz szó. Vagy, talán, mégsem? Kezdjük most is egy olvasói véleménnyel:
Annak, aki még egyáltalán nem olvasott még Háy János-regényt, vagy félbehagyta a megkezdettet, mert túltoltnak érezte, esetleg a harmadánál tartva sem állt össze számára, az nyugodtan és mindenképpen tegyen egy próbát ezzel, érdemes: esszenciális Háy-próza, (…) ugyanúgy beszél mindig és mindenről a város-vidék ellentéttől kezdve a családi kapcsolatokon át a kifürkészhetetlen kamaszságig, de kicsit sem feleslegesen – pont úgy mint a szerző az író-olvasó találkozókon. Ezért aztán nem tudod nem az ő hangján hallani az olvasottakat és akármennyire is fura ez – meg hát a végére picit el is törik a mécses –, kényelmes kabát módjára takar be, lámpást gyújt a sötétben, reményt ad és oldalról oldalra meg tud lepni.
Ez a regény keresi a fényt. Felkapcsolja a gyerekkor lámpáit és bejárja azt a valaha biztonságos világot, ahol még minden rendben volt. Apa, anya, nagyapa, nagymama – akkor még pont az volt, ami akarva volt. Csak később akar a gyerekkor szereplője valami mást. Másnak lenni, nem olyannak, mint akiket ismer.
El akarom hagyni a biztonságot, oda akarok menni, ahol van szabadság, ahol nyitva a világ minden ajtaja.
Amint megjelenik a vágy, elvész a biztonság. Gimi, Budapest, egyedüllét. Sok ellenséges felnőtt és sok új barát. Az első nagy élményeket, az ismerkedést az önálló élettel egy félelmetes társ kíséri, a szorongás.
Lesz-e belőlem valami, mondjuk ha más nem, legalább felnőtt?
A regény folyamatosan átjár a biztonságból a támaszokat és segítőket vesztett kamaszkorba és vissza. Közben persze sokat nevetünk és néha sírunk is, de a fogainkat nem csikorgatjuk, mert a sors forgatagos eseményein könnyedén és boldogan siklunk, mert pontosan ismerjük, velünk is ez volt. És minden nehézség mögött felsejlik az az érzés, hogy de jó, hogy vagyunk.
A csokimikulásos lány nyomot hagy a szíven, egy turistajelzést, hogy ne tévedjünk el, amikor magunkhoz akarunk közel kerülni.
Az eddigiek alapján, nekem elolvasandónak tűnik ez a regény!
Ki tervezi elolvasni?
Kerékfy Pál
Továbi új kötetek:
Szerelem a könyvtárban
Akarattyai krimi
Érdekes és izgalmas balatoni történelem
A könyvborítók és a könyvismertetők forrásai: online könyvesboltok.
Az olvasói vélemények forrása: https://moly.hu/
Megosztás:
Discover more from Akarattyai Hírmondó
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
“A férfilélek rejtelmei” bejegyzéshez egy hozzászólás