Mensáros mint Hamlet

Ma lenne 100 éves Mensáros László színművész. Fiatalon, 67 évesen hosszan tartó, súlyos betegség után hunyt el.

Mensáros a dán királyfi szerepében jelentős alakítást nyújtott, több helyütt az elmúlt évek legjobb Hamletje volt, sok új színnel gazdagította a drámairodalom egyik legbonyolultabb figurájának arcélét.

Vajda István kritikája

A Hamlet debreceni előadása legendás színháztörténeti pillanatként élt az emlékezetben; és Mensáros László pályájának is meghatározó mozzanata volt. 1956. március 16-án mutatta be a debreceni Csokonai Színház a Hamletet, Mensárossal a címszerepben. A premier 1/2 7-kor kezdődött, és éjfélkor lett vége. Egy részleges hangfelvétel létezik róla, amit a Kossuth Rádió adásából rögzített Tóth András, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet munkatársa 1956. május 16-án.

Most lássuk az élete rövid összefoglalását!

Családi háttere és neveltetése nagyban hozzájárult ahhoz, hogy színész lehessen. Édesanyja, Springer Piroska konzervatóriumot végzett, ő ismerte fel fia zenei tehetségét, aki ötéves korában kezdett zongorázni, s gyakran játszottak négykezest. Elemi iskolai tanulmányait a Champagnan francia papi iskolában végezte, itt tanult meg jobban franciául. 1935–1943 között a Budapesti Szent Benedek-rendi Katolikus Gimnázium tanulója volt, ahol 1943-ban érettségizett.

1946-tól kezdett színészetet tanulni, és kisebb szerepeket is kapott. Az Országos Színészegyesület Színészképző Iskolájában kiváló tanárai voltak: Ascher Oszkár, Rátkai Márton, Lázár Mária, Pethes Sándor, Várkonyi Zoltán, Sennyei Vera, Apáthi Imre és Gobbi Hilda. Nagy nevek, ugye?

Ez a szépen induló pálya 1949-ben megszakadt, amikor politikai okokból eltávolították a Színház- és Filmművészeti Főiskoláról. Elkeseredésében disszidálni próbált, de elfogták és letartóztatták, majd 1950. január 1-jétől 13 hónap börtönbüntetésre ítélték. Érdekesség: hat hónapig együtt raboskodott Cziffra Györggyel.

Szabadulása után statiszta és néma szereplő volt több színházban (Nemzeti, Madách, Víg). 1952–54-ben a Színház- és Filmművészeti Főiskolán folytatja tanulmányait levelező tagozaton, és 1954. augusztus 25-én okleveles színész lett.

Ekkor a debreceni Csokonai Színház tagja volt, és 1956-ban aktív szerepet vállalt a forradalomban, amiért 2 év és 2 hónap bötönbüntetésre ítélték. Szabadulása után raktári segédmunkás, majd pincér volt. 1961 októberétől a szolnoki Szigligeti Színházhoz szerződhetett, amit Berényi Gábor járt ki számára Aczél Györgynél. 1964 szeptemberétől 1984 májusi nyugdíjba vonulásáig a Madách Színház tagja volt. 1986-tól haláláig a Gór Nagy Mária Színésztanodában tanított.

Néhány nagyobb színházi szerepe:

• Peter (Goodrich–Hackett: Anna Frank naplója);
• Tuzenbach, Csebutikin (Csehov: Három nővér);
• Hamlet (Shakespeare);
• Hlesztakov (Gogol: A revizor);
• Henry Higgins (Shaw: Pygmalion);
• Maximus (Illyés Gyula: A kegyenc);
• Bicska Maxi (Brecht–Weill: Koldusopera);
• Bokor Pál (Örkény István: Vérrokonok);
• Férfi (Arbuzov: Kései találkozás);
• Norman Thayer (Thompson: Aranytó);
• Lucifer (Madách: Az ember tragédiája);
• és a saját előadóestje: XX. század címmel (1965)

Mensáros László Kossuth- és Jászai Mari-díjas, kiváló és érdemes művész volt, a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje kitüntetettje.

Mensáros László-díj

A díjat Hexendorf Edit irodalomtörténész hozta létre 1993-ban. Az elismerésben azok a művészek részesülhetnek, akik drámai művek színházi megjelenítésében, filmekben, hangjátékokban kiemelkedő teljesítményt nyújtottak. Az alapítók között olyan ismert személyiségek voltak, mint Mádl Ferenc, Ránki Dezső, Tolnay Klári, Törőcsik Mari, Szörényi Éva, Gulyás Dénes, Hűvösvölgyi Ildikó és Gór Nagy Mária.

A díjban részesült művészek névsora itt található meg.

Kerékfy Pál

Források: Wikipédia, Wikimédia, Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet