Felbukkant egy új Radnóti-levél

Kedves Tanár Uram,
hálásan köszönjük kedves meghívásukat és eljönnénk most szombaton, 17.-én. De feleségem 1/2 7 ig tanít, csak hét óra körül lehetnénk ott. Ha ez késő, akkor nagyon kérem Tanár Urat, írja meg egy levelezőlapon. Ha nem kapunk értesítést akkor jövünk.
Örülök, hogy egészséges Tanár Úr és beszélgethetünk kicsit. Kézcsókkal és tanítványi szeretettel és tisztelettel köszönti: Miklós

1942. január 13.

Forrás: antikvárium.hu

A lapot szeretett tanárának, dr. Győri-Juhász Jenőnek írta, aki 1923-tól 1927-ig franciatanára volt a VI. kerület Izabella utcai Székesfővárosi Fiú Felsőkereskedelmi Iskolában.

A látogatás a megbeszélt időpontban valóban megtörtént. Ezt Radnóti felesége örökítette meg naplójában. 1942. január 17-én írta: „Jaj, jaj, micsoda teletömött nap, és még ráadásul estefelé a „régi tanárhoz”, a Győri-Juhász Jenőhöz kell menni ki a pokolba, Zuglóba. Régi adósság ez a látogatás, és egész belerokkantan jövök haza. Igazi, helyes polgári tanárcsalád, két nagy diáklány, a férfi orosz műfordító, akit elnyomnak. Az Új Időkben jelentek meg fordításai, és óriási tömeg van belőlük. Miklóst agyonolvassa, nekem azalatt rendíthetetlenül társalognom kell a különben igen kedves, de „semmi közöm hozzá” feleségével. Csakhogy túl vagyunk rajta. Bedőlők az ágyba, és alszom” (Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni: Napló. 1935-1946. Sajtó alá rend.: Ferencz Győző és Nagy Zsejke. Bp., 2014. Jaffa. II: 109.).

Radnóti és Juhász kapcsolata ezt követően is megmaradt, ezt bizonyítja Radnóti utolsó kötetének, az 1943-as Orpheus nyomában egy példánya: „Győri-Juhász Jenőnek /régi tanítványa / Radnóti Miklós” (Városfal 32/305.)

Mindkettőjükkel 1944-ben végzett a holokaust kegyetlensége.