Az ördögöt szedi ráncba

Engem mindig nagyon érdekel az, ami a premier előtt történik. Szeretek belelátni az alkotási folyamatba; érdekel az a folyamat, aminek a végén felgördül a függöny, és elkezdődik az előadás. Ebből nézőként általában keveset látunk. Számomra az jelentette az első nagy változást, amikor elkezdtem a premier előtt néhány nappal tartott közönségtalálkozókra járni. A következő nagy ugrást a médianapon való részvételi lehetőség hozta meg. Két nappal a premier előtt kapok egy kis betekintést a próbába, és a lényeg: interjút készíthetek az alkotók egy részével.

Azóta sose mulasztom el a lehetőséget!

A múlt pénteki (nov. 7.) premier előtt beszélgettem Az ördög (Molnár Ferenc világhírű vígjátéka) rendezőjével, Benkő Péter kétszeres Jászai Mari-díjas érdemes művésszel.

Nem szaporítom tovább a szót. Hallgassuk a rendezőt!

Hogy látod, készen van a darab? 

Igen. Az a ritka előadás lesz, amikor a premierre teljes értékében és színészi teljesítményében készen van, készen lesz. 

Ez jó hír nekünk, nézőknek is.

El kell mondanom, hogy én soha nem rendezői szemmel nézek egy előadást, amikor rendezek. Mindig színészi szemmel rendezek, és utálom azt az előadást, amit csak a premier ránt össze.

Ha addigra nem jó, akkor soha nem lesz jó előadás, és mindig ugyanabban az állapotában marad. Irtó érdekes: ami a premieren létrejön, az megmarad az előadások hosszú során is. Hibák is, jó dolgok is.

Én úgy látom, hogy általában változnak az előadások. Mindent sokszor meg szoktam nézni, és úgy érzem, hogy vannak változások. Most itt valószínűleg nem lesz, de sok darabban szövegváltoztatás is van.

Pillanatnyi állapotok változnak, de úgy az előadás általában nem szokott változni. Szövegváltoztatás akkor lehet, ha eltévesztjük a szöveget, de olyan nagy-nagy átalakulás nem jön létre a premier után. 

Viszont, minden közönség más. Irtó érdekes ez: bejön egy közönség, és abban a pillanatban érzed, hogy hú, ma jó este lesz. Nem tudni mitől. Ezek ilyen transzcendens sugárzások és szellemi átvitelek. 

Az alapok megvannak, de a változás örök. Az életünkben egyetlen örök van, a változás.

Mi a legnagyobb feladat ennek a szerintem nagyon jól megírt darabnak a színre vitelével? 

Jól megírt, de ugyanakkor ez a társalgási színdarab és színjátszás már kiment a divatból. A mai felpörgött világban a nézők figyelmét nehéz mindig fenntartani. Ez nagyon komoly feladat. A színészeknek úgy kell  játszaniuk az érzéseikkel, és a darabban olyan elemeket kell létrehoznunk, amik a nézők figyelmét visszafókuszálják a helyzetre és a színpadra, amikor lankadna. Ezt a remek színészek mellett a nagyon jó hangosítás és világítás is segíti az előadás során.  

Mindenképpen ki akarom emelni Libor Kati díszleteit és jelmezeit is. Ezek a ruhaköltemények, amiket létrehozott, egy amerikai filmben is megállnák a helyüket. És a díszlet is remek. 

Mennyire fog ez a darab, vagy ez az előadás improvizációra lehetőséget adni a színészeknek? 

Molnár nem ad erre lehetőséget. Ha másképp mondod, értelmetlen. Ha másképp játszod, nincs poén, nem nevet a közönség. Molnár, az Molnár, és Molnárként kell játszani. Egyébként Shakespeare-t is. Nem lehet ott sem félredumálni, mert nagyon jól van megírva. Azt mondja Lőrinc barát, hogy “Zord éjre kékszemű reggel nevet, s arannyal hímez minden felleget.” Ezt nem lehet másképp mondani. Pláne, ez egy jó fordítás. 

Kellett kihúzni belőle olyasmit, ami hiányzik neked? 

Olyat nem húztunk ki, ami hiányozhat a darab értelméből és hangulatából. 

Akkoriban, a kor divatja miatt, hosszú előadások voltak, hosszan beszéltek. Molnár minden szereplőnek jó kis szerepet akart írni, hogy mindenki meg legyen elégedve. Sajnos, a mai néző és hallgató szemével és fülével ez túl komplikált és túl hosszú lenne.

Tehát sokat húztunk a darabból, de minden értelem és érzelem benne maradt. 

Van benne egy néhány mondat meg rövid párbeszéd, ami nekem nagyon tetszik. Remélem benne maradtak. Majd meglátom az előadásokon. 

Tényleg, erről dumáljunk majd, mert ez érdekelne.

Egyébként, ahogy néztem, bőven három órán túli előadás lett volna az eredeti szöveggel. Most 2 óra 30 perc körüli a szünettel együtt, így eléri a buszt a közönség. 

Igen, aki nem veszprémi, annak az a jó, ha legkésőbb 22 órára véget ér az előadás, hogy legyen busza hazafelé.

Én magam szempontjából is szeretem a tömör, jó és nem túl hosszú előadásokat. 

Köszönöm szépen. Itt leszek. 

Találkozzunk a darab után!

---

Ahogy Péter kérte, a premier után beszéltünk néhány mondatot, és elmondtam a saját véleményemet a rendezéséről. A húzásokról azt mondtam neki, hogy szerintem tökéletesek lettek. Semmi olyan nem maradt ki, ami nekem hiányozna, minden fontos mondat elhangzik a színpadon. Úgy gondolom, hogy úgy kivenni kb. 45 percet egy színdarabból, hogy sértetlen egész marad, elismerésre méltó. 

Jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki színvonalas szórakozásra vágyik, és szeretne nevetni is közben!

Kerékfy Pál

Szereposztás, dátumok és jegyek itt.