Ínycsiklandó ételek a Kiskuti Csárdában: tapasztalataim

Megismerkedtem egy különleges veszprémi vendéglátóhellyel, és örömmel osztom meg a tapasztalataimat olvasóimmal.

Kiskuti Csárda: ez a hely neve. Több mint 200 éves múltra tekinthet vissza, 1830-ból van róla az első írásos emlék, de már évtizedekkel régebben is állt a csárda. Érdekessége az épületnek, hogy történelme során végig vendéglátóhely volt. Közben voltak hosszabb-rövidebb időszakok, amikor nem működött. Legutóbb 2016-tól 2023-ig tartott zárva, és az Európa Kulturális Fővárosa programban felújítva nyitott ki 2024 elején.

Most Sindler Attila vezeti, akit a Veszprémi Petőfi Színház büféje vezetőjeként ismertem meg, és ez az ismeretség vezetett el a csárdába. Attila elmondta, hogy a Csárda szakmai csapatának célja az, hogy a hagyományos magyar konyha ízeit megtartva, esetlegesen újragondolva vigye tovább a Csárda hírnevét. Határozottan jó döntés volt ismeretséget kötni az ételekkel, amik közül most néhányat bemutatok a kedves olvasóknak. Lesznek meglepetések is, legalábbis, nekem voltak.

A levesek közül egyre hívom fel a figyelmet, mégpedig a szezonálisan aktuális eperkrémlevesre, és egyben az első meglepetés. Milyen meglepetéssel szolgálhat ez a leves? Csak annyival, hogy egészen más, mint ahogy én eddig ismertem. A gyümölcskrémlevesek tulajdonképpen a desszertek közé tartoznak: tejszinnel, édesen, tejszínhabbal díszítve kerülnek az asztalunkra (időnként az étkezés végén szoktam kérni őket). Ebben nincs tejszín, egyáltalán semmiféle tejtermék sincs benne. Egy kicsit érződnek a gyümölcs savai is. Nyilván megkérdeztem, hogy hogyan készül. Egy termomixer nevű készülékben, ami sok mindent tud. Itt az a lényeg, hogy melegítve, állandó hőmérsékleten tartva pürésíti a gyümölcsöt, ami így könnyebben válik krémessé, nem kell annyira összetörni, mintha hidegen készítenék el. Kinek ajánlom? Elsősorban azoknak, akik nem fogyasztanak tejterméket, és ezért eddig kimaradtak a gyümölcskrémlevesekből. Másoknak is érdekes élmény lehet a gyümölcs valódi ízét érezni egy ilyen levesben. Nem ajánlom azoknak, akik csak a tejszínes változatot tudják elképzelni. Fontos: szezonális lévén, nem volt az étlapon a leves – ezért rendelés előtt érdemes az aktuális ajánlatokról is érdeklődni.

Megismerkedtem egy előétellel is. A nevében előétel, de megfelel főételnek is: grillezett kecskesajt friss salátával. A sajt pontosan azt adta, amit vártam. Jó minőségű friss sajt, kellemesen grillezve. A saláta öntete diszkrét, nem tolakszik. Francia öntet (vinaigrette), ami semleges ízű olajjal készült. Kiemeli a zöldek ízét, nem uralkodik el rajtuk. Sindler Attila elmondta, hogy kérésre elkészítik joghurtos öntettel is, de szerinte a sajt mellé nem kell másik tejtermék.

A sertésszűzből készült brassói (benne némi zöldborsó és gomba) nem okozott meglepetést, egyszerűen egy jól elkészített brassói volt. Azt nyilván nem kell mondanom, hogy nem követték el az a bűnt, hogy a külön elkészített hús először a tányéron találkozik a krumplival. Náluk rendesen, a serpenyőben találkoznak, ahogy kell. A tejfölös uborkasaláta jó választás volt mellé.

És akkor, jöjjön egy igazi nagy meglepetés! Cigánypecsenye. Na, ebben mi újat lehet mutatni? Minden másképp volt, mint ahogy eddig ismertem ezt az ételt.

Az első képen csak annyi extrát látunk, hogy külön tálkában jön vele egy kis pecsenyelé, ami hozzátesz a hús fogyasztásának élvezetéhez. Az igazi érdekesség az, hogy a hús nincs kiverve, hanem jó ujjnyi vastag, és villával szétszedhetően omlós.

A vágási felülete a második képen látható. Nekem eddig az volt a tapasztalatom, hogy a cigánypecsenyéhez igencsak elkél a jó kés. Ehhez nem kell. Miért más? Szuvidálással készül. (A „sous vide„, vagyis szuvid technológia lényege az, hogy légmentesen lezárva, alacsony hőmérsékleten, hosszú ideig puhítják meg a húst. Utána kaphat felületi sütést is. A szuvidált hús jobban visszaadja a hús valódi ízét.) Még egy sajátossága van ennek a cigánypecsenyének: csak enyhén fokhagymás. Kinek ajánlom? Annak, aki azért nem kedvelte eddig a cigánypecsenyét, mert belefutott rágós vagy agyonfokhagymázott példányokba. Kinek nem ajánlom? Annak, aki éppen azért szereti, mert dominál benne a fokhagyma. Még egy kis adalék: egészen más élményt kapok, ha magában eszem a húst, és amikor belemártom a szószba. „Kettő az egyben„.

Ízléseken nem vitatkozunk, vagyis „de gustibus non est disputandum„. Ezért nem kell állást foglalnom sem az eperkrémleves, sem a cigánypecsenye elkészítési módjait illetően. Annyit elárulok, hogy nekem mindkettő határozottan tetszett. Örömömre szolgálna, ha olvasóim egy része megismerkedne a Kiskuti Csárda verziójával, és esetleg meg is írná a véleményét. Sőt, azt is megköszönöm, ha más ételekkel kapcsolatos tapasztalatokat írnak meg!

Egyébként, nem kell megijedni, nem minden ételt készítenek „szokatlan” módon! Amit mindenképpen javaslok: rendelés előtt tessék kérdezni, segítséget kérni a felszolgálótól az ételek elkészítési módját illetően, hiszen lehetnek helyi sajátosságok. Nem csak külföldön.

Búcsúzóul, még egy külső kép:

Aki nem nagyon éhes érkezéskor, vagy nem rohan sehová evés után, el tud tölteni egy kis időt a parkban is.

Még egy kérdés: hogy jutunk oda? Kétféle megoldást választottam. Busszal a Pápai út megállóig, és onnan kb. 800 méter gyalog. Sok busz jár arra. A buszpályaudvartól két megálló a helyközi buszokkal, valamivel több megálló helyi járatokkal. Az egyik alkalommal a színháztól sétáltam, ez 2,5 km volt. Bónusz: átsétáltam a viadukton, ahonnan igazán különleges a kilátás.

Kellemes sétát és jó szórakozást a Kiskuti Csárda ételeinek felfedezéséhez! Örömmel veszem az élménybeszámolókat!

Kerékfy Pál