Most is nagyon jó Halloween-buli volt nálunk! Sok pörgős játékkal telt el a délután.
Evans Ildikó idén is lelkesen megszervezte, előkészítette, megvette a hozzávalókat és levezette az október 31-ei családi programot. Indigóval együtt sokat dolgoztak az előző hetekben, hogy a játékokhoz minden szükséges “alkatrész” és nyeremény készen álljon.
Jelmezversennyel kezdődik a buli. A több mint húsz induló és a sok izgalmas jelmez miatt a zsűrinek nincs könnyű dolga (na jó, ezt minden zsűri el szokta mondani!). Az elfogulatlanság érdekében három kosárlabdázó fiatal kapta ezt a feladatot.
A kicsomagolós az első játék – rögtön a jelmezverseny után. A körben elrendezett tökökön ülő játékosok zenére adják körbe a sok réteg papírba csomagolt ajándékokat. Akinél elhallgat a zene, lebont egy réteget, majd továbbadja. Az nyeri a csomag tartalmát, akinél elfogy az újságpapír.
A felnőttek sem unatkoznak. Nemcsak a gyerekek mókázása szórakoztatja őket, hanem kisebb csoportokban beszélgetnek is közben. És ne felejtkezzünk meg a bőségesen megpakolt asztalról sem! A sokféle édes és sós sütit “belépő díj” gyanánt vittük.
Kicsit arrébb már készen áll a parázs, amin ki-ki azt süti nyárson, amit magával hozott: virslit, pillecukrot (mályvacukrot, marshmellow-t) és egyebeket.
Vannak igazán mozgalmas, rohangálós játékok minden évben. Ezekre nagy szükség van az energiával teli gyerekek lemozgatására. Na meg, az elfogyasztott édességek elégetéséhez is.
Még mindig a tökökön ülve indul az első helycserélős játék. Ebben mindenki megkapja egy-egy gyümölcs nevét, és Ildikó vezényszavára az azonos nevűeknek kell felállniuk, és másik szabad helyre leülniük. Néha felrázza az egész gyümölcskosarat, amiből nagy rohangálás kerekedik.
Az ejtőernyős játékban pedig először kincsvadászat, majd ismét helycserélés miatt futkosnak a gyerekek, de ezúttal a kifeszített ejtőernyő alatt.
A “hány darab van benne?” játékban sose sikerül még csak a közelébe se jutnom a megoldásnak, hogy hány darab tésztát, illetve cukorkát gyömöszölt Ildikó a befőttes üvegekbe. Idén is óriási eltérés volt a tippek között. Mi lenne, ha egyszer rizsszemeket vagy mákszemeket tenne beléjük?
A piñata idén szelídebb változatában jelenik meg, hogy az erősebbek és gátlástalanabbak ne tudják elorozni az édességet a kisebbek elől.
Ahogy az elején írtam, ez a buli elsősorban a gyerekeké, és – ha jól emlékszem – rajtam kívül mindenki gyerekekkel érkezett, és természetesen lelkes szurkolóként és segítőként részt is vett a mulatságban. Nekem, a játékok külső szemlélőként való élvezésén kívül, beszélgetések nyújtották az élményt. Jó volt találkozni régi kedves ismerősökkel is, és olyanokkal is, akikkel eddig csak egyszer-egyszer találkoztam. Emellett, én is örömmel szemezgettem a többiek által hozott finomságokból.
Sajnos, idén az időjárás kimondottan kellemetlen, hűvös, nedves volt, igy én már fél négy körül hazamentem, de még sokan maradtak.
Óriási köszönet Ildikónak és Indigónak a buli megszervezéséért, a nyereményekért és a sok munkáért, amit a mi nagyszerűen eltöltött délutánunk érdekében végeztek! Várjuk a következőt!
Akarattyai Hírmondó 