Az előző napi eső után csodálatos napsütést kaptunk csütörtök kora délutánra, amikor a hagyományos családi programra összegyűltünk a kosárpálya mellett. A szép idő ki is tartott jó darabig, de 5-kor már a “kemény mag” is szedelőzködött, mert hirtelen hűvös lett. A szaladgáló gyerekek ezt nem igazán érezték, de az álldogálva beszélgető felnőttek már kezdtek fázni.
Evans Ildikó fáradhatatlanul és óriási lelkesedéssel szervezi Akarattya egyre népszerűbb családi programját immár negyedik éve. Amikor elkezdődik, már nem látszik, hogy kicsivel korábban még gondok felhőzték homlokát. Addigra minden gömbölyű lesz, és felhőtlenül jól érezzük magunkat.
Amikor megérkeztünk, már égett a tűz, amit folyamatosan tápláltunk, hogy legyen elég parázs a sütögetéshez. Szalonna helyett inkább virsli, és főleg pillecukor került a parázs fölé. Ez utóbbit nem volt könnyű volt időről időre letakarítani a nyársakról, hogy ismét használhatóak legyenek.
Idén is sógornőjével, Zombori-Víg Zsófiával együtt mozgatták hozzáértően és sikeresen a gyerekeket. Órákig pörgött a sok játék és a sok gyerek, a szülők és nagyszülők őszinte örömére.
Minden évben gondoskodnak arról, hogy egy percig se lehessen unatkozni, és a hagyományosak mellett legyenek új játékok is. Idén egy szép színes ejtőernyő volt az új játékok eszköze, amiket nagy lelkesedéssel játszottak a gyerekek.
Természetesen nem maradtak el a már megszokott mókák, köztük a székfoglaló, vagyis tökfoglaló. Idén is rengeteg tököt vett, amik közül jó néhány vár most az óvodában megfaragásra.
Ijesztő és vicces jelmezekben és arcfestésekkel érkeztek gyerekek és felnőttek is, így (szokás szerint) nehéz dolga volt a zsűrinek, amikor kiválasztotta a díjazottakat a sok jó ötlet közül.
Az első helyezett 
A fiatal vámpír saját készítésű jelmeze és sminkje 
Szellemek díjazása 
A legjobb smink
Nem maradt el a múmiák készítése sem, sokan szorgoskodtak egy-egy szerencsés alapos betekerésén.
Idén a piñata (pinyáta) leverése nagyon gyorsan sikerült, de ez nem zavarta a sok apróságért tolongó gyerekeket, akik boldogan mentették el és osztották el egymás között a zsákmányt. Ildikó figyelt arra, hogy senki marka se maradjon üres.
Egyszer megszámoltam a gyerekeket, ötvenháromig jutottam, de nem biztos, hogy mindenkit sikerült számba vennem. A szülőkkel, nagyszülőkkel együtt százan is voltunk. Nagyszerű közösségépítő családi programot hozott nekünk Ildikó. Köszönet érte!
Minden család kitett magáért, hozta a “belépő díjat”, ami egy tálca süti volt. Egy pillanatig sem éheztünk, a két hosszú asztal tele volt a finom és érdekes sütikkel, és innivaló is akadt bőségesen. Alig győztük a kóstolgatást!
Köszönjük a Polgármesteri Hivatalnak a padokat, asztalokat, a teafőzőt és a bögréket, amiket ki is szállítottak az esemény kezdetére.
Kerékfy Pál
Akarattyai Hírmondó 