Az olvadt hó beroskadés szertesündörög,…kondérok gőzölögnek,mint bíbor sülttökök. A jégcsap egyre nyúlik,a csöppje már nehéz,egy-egy kis tócsa pattans szelíden égrenéz. S ott fönn az égi polconhátrább csuszott a hó,kevésbeszédü lettems ritkán vitatkozó. Ebédre várok-é, vagytalán meg is halok?lélekként szálldosom majdhorzsolván éjt s napot? Árnyékom rámtekint, mígborong a téli nap.Kincstári sapka rajtam,a nap fején kalap.