Feketefátylas ég alattMezők és tornyok alszanak. Alszik Milano, Moszkva, mind,A vágyaink és bajaink. De lenn az áldott föld alattA szent csírák nem alszanak. Az örök erjedő erők,Dúsan, vígan gerjednek ők. Szívek hamvából ég feleNő, nő az Élet gyökere. Örök törvény parancsa szólS egy éj során száz hant alól A sarj kikél s minden felettArany napunk … Juhász Gyula: Tavaszi éj olvasásának folytatása →