Juhász Gyula: Tavaszi éj

Feketefátylas ég alattMezők és tornyok alszanak. Alszik Milano, Moszkva, mind,A vágyaink és bajaink. De lenn az áldott föld alattA szent csírák nem alszanak. Az örök erjedő erők,Dúsan, vígan gerjednek ők. Szívek hamvából ég feleNő, nő az Élet gyökere. Örök törvény parancsa szólS egy éj során száz hant alól A sarj kikél s minden felettArany napunk … Juhász Gyula: Tavaszi éj olvasásának folytatása

József Attila: Tél

Fotó: Homonnai NándorPetőfi Literary Museum, Public domain, via Wikimedia Commons Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,Hogy melegednének az emberek.Ráhányni mindent, ami antik, ócska,Csorbát, töröttet s ami új meg ép,Gyerekjátékot, - ó, boldog fogócska! -S rászórni szórva mindent, ami szép.Dalolna forró láng az égig rólaS kezén fogná mindenki földiét.Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,Hisz zúzmarás a város, a … József Attila: Tél olvasásának folytatása