Ágyam fölött, a feszület fölöttKarácsonytól egész NagypéntekigHíven virrasztott egy fenyőfa-ág.(Ó, szelíd dísz, – ó, vad nyomorúság!)Hű zöldje végül mégis elkopottLett ő is szikkadt, aszott kis halott.Éreztem: nálam tovább nem maradNem bírja lelki szárazságomat,S egy durvább illetésre szertehull. De nem ily halált szántam én neki.A kemencében énekelt a tűz,Zsoltároztak a lángok lelkei.A száraz ágat helyéről levettem,Vigyázva, … Nagypénteki szertartás (Reményik Sándor) olvasásának folytatása →