
Ezt írta Ady Endre 1902-ben a Nagyváradi Naplóban, amikor Jókai Mór és fiatal felesége, Nagy Bella a városban jártak.
Ha ez a mi kis nációnk nem szokhatott volna hozzá a szégyenkezéshez, Jókai Mór révén megtanulná talán a szégyenkezést.
Nagyváradi Napló 1902. október 14.
Volt egy fiatal, szép leány, akit nagyobb és szentebb érzés illetett meg a szent Cecíliák és Kunigundák érzésénél. Egyedül akarta pótolni azt, amivel a magyar náció az ő Jókaijának adós maradt. Ez a fiatal, szép leány mámorba ejtette a mi szent öregünk szívét s mámorban fogja tartani az utolsó szemlezárásig. Áldassék érte e fiatal, e szép, e szent nő. Ma Jókai Mórné. Ez a nő abban a percben, mikor Jókai Mórné lett, Hungáriává vált.
Miért írt szégyenkezésről Ady? Amikor Jókai feleségül vette a nála sokkal-sokkal fiatalabb színésznőt, óriási felháborodás tört ki országszerte. Hetet–havat összehordtak a “bolond” öregről és a fiatal lányról.
Ady volt az egyik kortárs író, aki kiállt mellettük.
Mikszáth így írt az esetről:
Az egész országon végigszáguldott a villám gyorsaságával a pikáns hír. És feltárultak egész meztelenségükben a kínos családi jelenetek, melyek azt megelőzték, a baráti közbelépések és minden egyéb, ami azzal összefüggött, végighurcolva a dicsőségtől körülragyogott emberi főt a parázna beszédek, gúnyos tréfák kloákáján. Minden jobbérzésű embernek fájdalmat, lehangoltságot okozott ez.
Jókai így írt felháborodottan:
A fölött tanácskoznak, hogy lehetne engem az utolsó órában erőhatalommal elszakítani a menyasszonyomtól s mint őrültet, a bolondok házába csukatni? Engemet! Jókai Mórt!
Ugye, ilyen a mi felvilágosult korunkban már nem fordulhat elő?
Kerékfy Pál
2025-ben, Jókai Mór születésének 200. évfordulója alkalmából szemezgetünk írói és egyéb munkásságából.
Discover more from Akarattyai Hírmondó
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
