Az ember tragédiája

Madách Imre világhírű színműve Az ember tragédiája ősbemutatójának évfordulója negyven éve a magyar dráma napja.

A Tragédiát először közel 20 évvel Madách halála után, 1883. szeptember 21-én állították színpadra a Nemzeti Színházban, Paulay Ede rendezésében. Ennek emlékére kezdeményezte a Magyar Írók Szövetsége 1984-ben, hogy ez legyen a magyar dráma napja.

1848-49-es forradalomban és szabadságharcban betegsége miatt csak korlátozottan tudott részt venni Madách, de így is elfogták 1852 augusztusában, és előbb Pozsonyban, majd a hírhedt pesti Újépületben szenvedett el majdnem egy évig tartó vizsgálati fogságot. A börtönben krétával verseket írt az asztallapra, és megírta Az ember tragédiája első változatát Lucifer címmel.  

1861-ben Arany János segítségével és támogatásával óriási sikere volt Az ember tragédiájának a Kisfaludy Társaságban. Ezt követően felvették a társaság tagjai közé, majd a Magyar Tudományos Akadémia is levelező tagjává választotta.

Az író nem élte meg művének igazi sikerét. Életében csak szűk körben vált ismertté, de később sok nyelvre lefordították, és sokszor játszották színpadon (amihez minden esetben át kellett dolgozni, rövidíteni kellett, mert a teljes mű 4-5 órát venne igénybe).

A dráma 15 színből áll, ezek közül az első három és az utolsó keretezi a többi színben elmesélt történetet, az emberiség történetét a teremtéstől a civilizáció összeomlásáig.

Nem mindig volt sima a Tragédia útja, 1947-ben betiltották. Miért? Több oka is volt ennek.. Pesszimizmusa nem illett a kor szocreál kultúrpolitikájába, és a XII. színt, a Falansztert, pedig a szocializmus kifigurázásának tekintették. 1955 januárjában került újra színpadra, de akkor néhány előadás után ismét levették a műsorról, és csak 1957 márciusában vették újra elő. 

A műről tulajdonképpen jogosan mondják, hogy pesszimista a jövőképe. Három szín játszódik a jövőben, ezek közül az első a Falanszter, ami egy nagyon tárgyias, nagyon anyagias, csak a tudománnyal foglalkozó világ, ahol minden “felesleges” dolgot eltöröltek, közöttük az emberi érzelmeket is. Bár megvalósul a „testvériség” és az „egyenlőség”, a falanszter mégis üres, boldogtalan világ. Itt Ádám végül úgy dönt, elszakad a Földtől. A következő színben a világűrbe röpíti őt Lucifer, és már-már győzelmet is arat felette (és az emberiség felett), amikor Ádám a Föld szellemének hívó szavára ismét feléled, és mégis visszatér a Földre: a küzdelmet választja. Az utolsó “történelmi” színben a Nap kihűlt, így a Föld hóval és jéggel borított, kietlen vidék lett, ahol az ember állattá silányult. Zárkózott, csak sivár élete fennmaradásért küzd, és csupán testi ösztönei hajtják. Ádám kérésére Lucifer véget itt vet az álomnak; Ádám és Éva felébred saját jelenében.

Az utolsó keretszínben a kétségbeesett Ádám az öngyilkosság mellett dönt, így akarja bizonyítani szabad akaratának létét, és egyben elkerülni a történeti színekben látott csalódások sorozatát. Tettétől Éva szavai térítik el: Éva gyermeket vár. Ádám ekkor megadja magát az Úrnak, belátja, hogy folytatnia kell az életet.

Bár reméli, hogy a látott álom nem válik valósággá, kérdések gyötrik. Mi lesz az ember sorsa? Van-e folyamatos fejlődés? Kérdéseire mégsem kap választ az Úrtól, aki a titkot homályba rejti, valódi válasz helyett reményt ad neki: „Küzdj’ és bízva bízzál!”

Aki kedvet kapott elolvasni és meghallgatni, a Magyar Elektronikus Könyvtárban is megtalálhatja:
itt olvasható: http://mek.oszk.hu/00900/00914/html/
itt lehet meghallgatni a hangoskönyvet: http://mek.oszk.hu/06800/06840/index.phtml

Kerékfy Pál

Források: több cikk a Wikipédián, képek a Wikimédiáról. 

Akit érdekel, itt elolvashat egy 1900-ban írt igen részletes (és hosszú) tanulmányt Madách Imréről: Palágyi Menyhért: Madách Imre élete és költészete.