Már kék selyembe pompázik az égbolt,tócsákba fürdenek alant a fák,a földön itt-ott van csak még fehér folt,a légen édes szellő szárnyal át. Pöttön fiúcskák nagyhasú üvegbeviszik a zavaros szagos vizet,a lány piros tojást tesz el merengve,a boltokat emberraj tölti meg. S míg zúg a kedv s a víg kacaj kitör,megrészegül az illaton a föld,s tavasz-ruhát … Kosztolányi Dezső: Húsvét olvasásának folytatása →