Ugye, nem én vagyok az egyetlen, akinek feltűnt, hogy másfajta pályán röplabdáznak idén a Balatonban a Bercsényi strandon? Ha jól emlékszem, 2018-ban szervezett először versenyt Tatár Péter ebben a sportágban, és már akkor nagy sikere volt.
A 2018-as verseny eredményét annak idején a Balatonakarattyai Fürdőtelep Egyesület is közzétette. Itt olvasható: https://akarattyafurdo.wordpress.com/2018/08/20/a-vizi-roplabda-verseny-eredmenye/
Most az újfajta pálya apropóján beszélgetek Péterrel, akivel én csak 2018-ban találkoztam először. Kezdjük egy kis ismerkedéssel!
Mi az, amit korábbról, a vízi röplabdát megelőzően tudni lehet rólad?
1993 és 2004 között én voltam az ország egyik legeredményesebb lábteniszezője, meglehetősen sok címet és kupát nyertem. Többek között Akarattyán is, vagy ha úgy tetszik Akarattyának. De az egy másik életben volt, immár 18 éve, hogy egy fatális sérülés véget vetett aktív sportolói pályafutásomnak. Később immár vezetőként összesen két évig, 2007-ben és 2008-ban voltam szövetségi kapitány. Noha mindkétszer érmet sikerült nyerni az akkori világversenyeken, a sportág rendkívül gyatra támogatottsága miatt 2009 elején végleg befejeztem.
De, ugye, mégsem intettél örökre búcsút ennek a sportnak?
Hosszú idő után, 2018-ban vállaltam újra szerepet a lábtenisz környékén, de mivel azóta már mind a két eredetileg nekem szánt célfeladatot elvégeztem, a nyár végén távozok a Balatonakarattyai Lábtenisz Klub elnökségéből, átadva helyem másoknak.
Azt hallottam, hogy a víziröplabda az, ami minden idődet leköti…
Ez azért némileg túlzó leegyszerűsítése a helyzetnek. Az utóbbi két évben valóban sokat foglalkoztam a témával, és nemcsak a versenyek szervezésével, hanem a játékhoz szükséges pálya-infrastruktúra kialakításával is. Az is tény, hogy a korábbi nagy szenvedélyhez, a lábteniszhez hasonlóan ezt sem félszívvel tettem, de azért nálam ez már inkább csak afféle játék vagy kísérlet egy számomra teljesen új terepen.
Annak idején volt már egy hasonló nagy váltás az életemben, amikor a tőkepiaci szakértői, részvénykereskedői karrierem első 10 éve után úgy döntöttem, hogy mást szeretnék csinálni. Így kerültem a szoftverfejlesztés világába, ahol azóta is dolgozom.
Arra viszont álmomban sem gondoltam, hogy valaha ki fogok találni egy új szabadidős sportot a hozzá tartozó infrastruktúrával együtt, azt meg végképp nem, hogy ilyen részletekig bele fogok mélyedni a termékfejlesztés műszaki rejtelmeibe.
Mi történt, egyáltalán hogyan születik egy új sportág?
2018 nyarán támadt egy ideám: mi lenne, ha a strandröplabdát bevinnénk a Balatonba és ott játszanánk azt, kifejezetten a vizes közeghez igazított szabályokkal, pályával? Az ötlet annyira beválni látszott a következő évek során, hogy 2020 őszén elhatároztam, az addigi fércmegoldások helyett ipari szinten is értelmezhető pályát kell építeni. A tavaly nyáriak már ennek a prototípusai voltak, amelyek aztán az idény végén át is adták helyüket az idei verzió alapjául szolgáló jóval modernebbek változatoknak. Így esett, hogy 2022-re Akarattya lett a központja az aQuolley sportág infrastruktúra-fejlesztésének és az itt található pályák globálisan is egyedinek tekinthető műszaki megoldásokat rejtenek.
Az aqua és a volley szavak speciális összetételéből jött létre ez a fantázianév, ami részben a víziröplabda nemzetközi használatra szánt elnevezése, részben pedig a kapcsolódó termékek (pálya-infrastruktúra, labda, ruha és egyéb kiegészítők) Magyarországon beregisztrált védjegye.
Mennyiben új ez a sportág, miben különbözik a sokféle röplabdától?
A nyilvánvaló hasonlóság ellenére ez egy teljesen új sportág, ami nem része sem a versenyröplabdának (teremröplabda, strandröplabda), sem a Magyar Röplabda Szövetség által támogatott szabadidős változatoknak (hóröplabda, teqvoly).
Mi a leglényegesebb különbség?
Mivel az aQuolley célja nem az, hogy néhány erre trenírozott sportoló által játszható látványsport legyen, hanem az, hogy sokak által könnyen megtanulható élménysport, így az évek során kialakított játékszabályai is ezt a szándékot tükrözik. A labdaérintéssel kapcsolatos regulái például sokkal megengedőbbek, mint a teremben vagy a homokon játszott verziókban, de a labdameneteket elindító szervák is másként vannak szabályozva, igazodva a játékközeg, a víz sajátosságaihoz, például a nyitásfogadást sem lehet azonnal, egyetlen érintéssel visszajuttatni a szerváló csapat térfelére.
Ezzel együtt, szabályok jelentős része többé-kevésbé azonos a röplabdában megismertekkel, de vannak még további apróbb eltérések. Ilyen például az, hogy csak 4 vagy annál nagyobb létszámú csapatok esetében kell pozíció szerinti forgást végrehajtani a nyitás jogának elnyerésekor; hármasban, párosban vagy egyéniben csak a szervarend kötött, de az, hogy előtte, utána ki hová álljon, már nem.
Eddig azt hittem, ez egy csapatsport, milyen az egyéni változata?
Az egyéni meccs során az adott játékosnak összesen három érintés áll a rendelkezésére, hogy a labdát visszajuttassa az ellenfélhez. Az elsővel megállíthatja, a másodikkal feladhatja azt magának, a harmadikkal pedig le is csaphatja a túloldali térfélre. Ehhez persze három gyakorlatilag hibátlan érintés szükséges.
Hogy-hogy térfélre? Eddig csak olyan megoldásokat láttam, ahol nincsenek térfelek a vízben.
Jól látható térfelek hiányában nem lenne egyértelmű, hogy mikor ki nyeri az egyes labdameneteket; mely esetben az egész tevékenység alapja, az eredmény számíthatósága kérdőjeleződne meg. De most komolyan, térfelek nélkül miféle sportról tudnánk beszélni?
Na de, hogy lehet térfélvonalakat felrajzolni a vízben?
Tény, hogy ez egyáltalán nem egyszerű feladat egy folyton változó, hullámzó közegben, de többféle megoldás is szóba jöhet, melyek közül az egyik, az általam kitalált változat.
A leginkább elfogadott megoldás az ún. monolit vagy felfújható pálya, tele van az internet ilyenekre vonatkozó hirdetésekkel. A könnyebb értés kedvéért álljon is itt egy közülük:
Miért nem terjedt még el hazánkban ez a megoldás?
Vannak ilyen pályák nálunk is, például Siófokon a Plázs sarkánál, de még itt Akarattyán is láttam egyet tavaly a Honvéd Üdülő környékén. Annak, hogy miért nem nagyobb a piaci penetrációja ennek a megoldásnak mifelénk, nyilván többféle oka is lehet. Egyrészt ezek a pályák nagyon drágák, másrészt igen komoly költséggel jár az idény eleji telepítésük, majd a lebontásuk a nyár végén; ráadásul a használatuk több gyakorlati problémával jár együtt.
- Amikor az intenzív játék miatt tönkremegy alattuk a mederfenék (értsd: csupa hepehupa, domb és gödör lesz az altalaj), akkor nem lehet csak úgy áttelepíteni ezeket a monstrumokat, mert ahhoz a művelethez speciális célszerszámok, hozzáértő szakemberek kellenek.
- Mivel fix a méretük, csak meghatározott létszámú érdeklődő esetén használhatók, vagyis csak akkor, ha pont annyian jöttek játszani, ahány főre az adott pálya kalibrálva van. Ha annál többen, akkor már kicsi lesz a hely, tolongani fognak a játékosok, ha kevesebben, akkor meg védhetetlenül nagy lesz az egyes csapatok térfele. Azt meg nyilván te is tudod, hogy a mindenkori aktuális létszám a tömegsportban abszolút kiszámíthatatlan.
- Ugyanez a helyzet a háló magasságával is. Minél magasabb a háló, annál inkább van idő reagálni a túloldali befejező érintésekre, és annál nehezebb dinamikusan befejezni egy támadást; ergo annál inkább a védekezés fog dominálni. Mivel elvileg először mindenki a védekezés érintéseit sajátítja el, és csak jóval később tanulja meg lecsapni labdát, és még annál is később tud majd hárítani egy ütést, így a játék során szerezhető élmények szempontjából egyáltalán nem mindegy, hogy az adott pálya ezek közül melyek ismeretét várja el.
Nem hittem volna, hogy ez ennyire bonyolult …
Valójában ez csak az egyik, az öt fő tényező közül, hiszen a következő és talán mind közül a legfontosabb paraméter az egy főre eső térfélméret. Ez és a hálómagasság együttesen azt döntik el, hogy mekkora esélye van a védelemnek egy adott pillanatban. Hasonlóan fontos szempont még a pálya átlagos vízmélysége is, ami az ott elérhető mozgás sebességét határolja be.
A játékelemek elsajátíthatósága szempontjából kritikus tényezőnek tekinthető a labda mérete és gyorsasága. Ráadásul egyik manapság megszokott terem- vagy strandröplabda sem alkalmas igazából a játék folytatására, mert nagyon rövid idő alatt teleszívják magukat vízzel, aminek következtében jelentősen megnő a súlyuk. Ez pedig két ok miatt is gond lehet. Egyrészt a túlsúlyos labda könnyen „agyonverheti” az amatőr játékosok kezét, karját, csuklóját; másrészt tönkreteheti magát a pályát is. Nem fizikai, hanem játékélmény szempontjából, ugyanis ezekkel a kvázi „medicinlabdákkal” teljesen ki lehet lazítani, nyújtani a háló merevítését biztosító kötélzetet. Ezért az aQuolleyt mindig valamilyen vízhatlan, gumiszerű anyagból készült, legalább 5-ös méretű labdával ajánlott játszani.
Beszéljünk most picit a játékról, az egyénin kívül milyen szakágak vannak még?
A leggyakrabban játszott két változat a páros és a hármas, amikor is csapatonként ketten-ketten vagy hárman-hárman mérkőznek egymással. Persze ha az adott pillanatban többen szeretnének játszani, akkor az is megoldható egészen a 7-7 fős létszámig.
Valahol azt olvastam, hogy ebben a játékban a nemek közötti különbségek részben feloldhatók, igaz ez?
Az aQuolley-ban nemcsak a nemek, hanem a generációk, de akár még a fizikai adottságok közötti eltérések is némileg kompenzálhatók, köszönhetően a játék védelmi jellegének, illetve a közeg, jótékony hatásának. A víz egész egyszerűen tompítja a fizikai adottságok közötti különbségeket, aminek hála fiúk-lányok, szülők-gyerekek, kisebb-nagyobb baráti társaságok úgy meccselhetnek egymással, hogy közben mindvégig érvényesülnek a játék élmény- és izgalmi faktorai.
Ez azért elég hihetetlennek tűnik!
Pedig így van, évek óta a vegyes páros és a vegyes hármas küzdelmei a legnépszerűbbek a Bercsényin rendezett versenyek közül, és az idén is elsősorban ez a két szakági verseny kerül majd lebonyolításra július utolsó hétvégéjén, ami persze csak egy tervdátum, mivel az aQuolleyban az utolsó szó, mindig a természeté (hőmérséklet, szélviszonyok).
Hol vannak ilyen pályák?
Jelen pillanatban csak Akarattyán, a Bercsényi strandon van két aQuolley pálya felállítva, amiből az egyik teljeskörűen a nagyérdemű rendelkezésére áll, míg a másikon továbbra is műszaki fejlesztés folyik, egy viszonylag szűk tesztelői, felhasználói kör közreműködésével. Minden balatoni strand megkeresését örömmel fogadom, mert a célom az, hogy minél többen megismerjék a meccsekre, versenyekre is alkalmas pálya élményét.
Sajnos pár évvel ezelőtt a Mozdulj Balaton nevű, alapvetően jószándékú, központi költségvetésből finanszírozott tömegsport-kezdeményezés teleszórta a balatoni strandokat a szakmai szempontokat nélkülöző, ingyenes megoldásaival, a térfelek nélküli, csak hálóból álló pályáival. Ez önmagában még nem lenne baj, a probléma ott kezdődik, amikor elvileg hozzáértő szakemberek mindezt kielégítő válasznak minősítik a nagyközönség ezirányú igényeire. Az akarattyai Bercsényi strandon még a legkisebb gyerek is tudja, hogy víziröplabdázni csak olyan pályán érdemes, ahol térfelek is vannak, holmi háló a vízben önmagában nem elég.
Több déliparti stranddal is közel a megállapodás, de ezt nem szeretném elkiabálni. Korábban érkezett egy megkeresés és szó volt arról, hogy lesz aQuolley-pálya a Soundon is, de végül ebből nem lett semmi. Hasonló témában már folynak tárgyalások a Strand szervezőivel, illetve az már eldőlt, hogy az EFOTT-on legalább egy pálya biztosan ott lesz. Persze azzal a helyszínnel kapcsolatban meg nekem vannak kételyeim, mivel semmiféle tapasztalatom nincs a Velencei-tó víz- és talajviszonyairól. Egyébként több ottani strand is érdeklődik a pálya iránt, ám ők a mostani vízállás mellett a puszta létükért küzdenek, nincs pénzük beruházni a jövőbe.
Mi a helyzet az ország többi részével?
Jelen pillanatban nincs arra érkezésem, hogy a Balatonon és a Velencei-tavon kívül más potenciális helyszínekkel foglalkozzak. Az igazat megvallva a teljes magyar piac sem elég nagy ahhoz, hogy mindenképp megérje vesződni az itt el- vagy bérbe adható néhány száz pályával.
Ha nem a hazai piac, akkor mi a célod?
Természetesen a homokos tengerpartok és az óceáni fürdőhelyek meghódítása. Ez a jó pár nullával komolyabb nagyságrend már az a méret, amiért tényleg érdemes lehajolni. Az én álmom az, hogy néhány éven belül a világon mindenütt magyar eredetű aQuolley pályákon folyik majd a játék az arra alkalmas partszakaszokon. Az édesvízi prototípus műszaki fejlesztése gyakorlatilag befejeződött, már csak a design elemek véglegesítése van hátra, bár lényegében ott is eldőlt már minden.
Jól értem, hogy ez hatalmas üzleti potenciált rejthet magában? Gondoltál már arra, hogy jogi védelemmel lásd el az ötleted?
Persze, valójában egy komplett szellemitulajdon-portfóliót kell kialakítani ahhoz, hogy legalább részben védve legyek, de ez nagyon drága mulatság. Mindenesetre a legfontosabb lépéseket már megtettem tavaly decemberben, illetve idén tavasszal. Mivel a tengeri változat egyébként is igényli majd a mostani műszaki megoldások részleges revízióját, így legkésőbb akkor az iparjogvédelmi kérdéseket is véglegesíteni kell.
A sósvízi verzió miben lesz más?
A rögzítő- és a tartómodul elemeinek saválló anyagokból kell készülniük, ami lényegi eltérés az édesvízben használtakhoz képest. Sajnos ennyiben nem merül ki a különbség, mivel tudni kell kezelni a tengeri, óceáni vízszint napon belüli jóval magasabb ingadozását is, ami miatt a tartómodul konstrukciós megoldásaihoz is hozzá kell nyúlni. Már készen vannak az erre vonatkozó műszaki tervek, de még nem tudtuk őket a gyakorlatban kipróbálni, mert az megint csak rengeteg időt igényelne.
Ki ez a mi, miért beszélsz mindig többesszámban?
Ennek az egész kalandnak ez a legpozitívabb vonatkozása, jelentős részben ez az oka annak is, hogy még mindig csinálom. Két évvel ezelőtt, a nagy elhatározás után sok régi és új ismerőst kerestem meg azzal, hogy segítsenek. Nem anyagilag és nem is tulajdonrészért cserébe – ami nyilvánvaló megoldás lett volna az adott helyzetben –, hanem pro bono vagy úgy, hogy csak amikor ez a történet már befutott, csak akkor nyújtsák majd be a korábbi számlákat. Meglepően sokan elfogadták ezt, olyannyira, hogy nagy hirtelen kételkedni kezdtem a belső GPS-em megbízhatóságában. Szerencsére mind a mai napig folyamatosan bukkannak fel emberek a múltból, jelenből, akik így vagy úgy segíteni szeretnének. Ez pedig kétségkívül nagy motivációs erő, ahogyan az is, amikor azt látom, hogy az akarattyai strand nyilvános részén szinte mindig közelharc folyik a pályán való játék jogáért.
Miért vagy miből gondolod, hogy a világnak épp a te pályádra van szüksége?
Részben azért, mert nap, mint nap látom, hallom, milyen érzelmi reakciókat vált ki a játék a végfelhasználókból, részben pedig azért, mert ez a pálya tényleg mindent tud, amit a konkurensei nem. A játékélmény szempontjából legfontosabb paraméterei szabadon skálázhatók, a kialakítása minden tekintetben mobil, a használata teljesen biztonságos, ráadásul még a legvadabb viharokat is képes átvészelni, mivel a műszaki konstrukció olyan, hogy el tudja nyelni az ilyenkor fellépő erőhatásokat.
Tucatnyi olyan technikai megoldást foglal magába, amelyek mind-mind az elmúlt négy év gyakorlati tapasztalatai alapján kerültek kialakításra. A legszebb az a dologban, hogy nekem nem mérnöki, hanem közgazdász diplomám van, és mégis a legtöbb itt kitalált újítás tőlem származik. A másik alkotótárs, a BME Gép- és Terméktervezés Tanszékén mesteroktatóként dolgozó barátom, aki amellett, hogy orientált, koordinált engem, és elkészítette a műszaki terveket, maga is számos eredeti ötlettel járult hozzá a végső változathoz. Más szavakkal, ez a pálya élő példa a használati eredetű innovációra. Hogy aztán sikerül-e mindezt szépen csilingelő pénzfolyamra váltani, az már egy másik kérdés.
Mi a helyzet a potenciális befektetőkkel, tárgyalsz már velük?
Tavaly még úgy gondoltam, hogy az egyik hazai kockázatitőke-társaság lenne a megfelelő partner, elég hosszú ideig egyeztettem is velük szinte mindenről. Aztán az idén arra jutottam, hogy nem tőkére vagy csendestársakra, hanem szakmai partnerekre van szükségem, azaz olyan befektetőkre, akik kifejezetten az előttem álló akadályok leküzdésében tudnak majd segíteni, azzal, hogy levesznek a vállamról bizonyos feladatokat.
Mik ezek?
Leginkább a belföldi, külföldi terjeszkedés megtervezése, folytatása, kivitelezése; a globális szellemitulajdon-portfólió kialakítása, valamint a tömeggyártás felépítése.
Igen-igen ambiciózus célok, sok sikert kívánok az elérésükhöz!
Köszönöm, ha úgy alakul, beszéljünk majd ismét!
Akarattyai Hírmondó 