Magányos körtánc

Körtánc — férfiak és nők keringenek egymás körül, egymás felé, egymástól el. Ahogy az életben, úgy a színpadon is.

Körtánc — XX. sz. eleji bécsi történetek a XXI. századi Budapestre adaptálva.

Annak idején botrányt kavart, cenzúrázták, és hamar le is vették a műsorról. Vajon a mai budapesti közönség milyennek látja, mi lát benne, megbotránkozik-e rajta?

A január 11-ei premieren nem volt megbotránkozás, annál inkább volt lelkes taps és ünneplés. Én is a lelkes tapsolók között voltam, és elhatároztam, hogy írok is róla, mert jó szívvel tudom ajánlani minden felnőttnek.

Miről van szó?

Egy izgalmas színházi előadásról, amiben tíz jelenetet látunk, mindegyikben egy-egy nőt és férfit. Nyíltan vagy titokban (főleg titokban) találkoznak, szeretik egymást, vagy csak kihasználják a másikat, vagy csak meg szeretnék kapni tőle azt, ami a leginkább hiányzik nekik. 

Más és más helyzetben vannak, hol a nő, hol a férfi van felül. Pont mint az életben, de mégis másképp. 

Eltelt több mint 120 év a darab megírása óta. Szeretjük azt gondolni, hogy azóta alapvetően megváltozott a világ. És mégse! Bár a ruhák, a bútorok, az eszközök mások — mi ugyanolyanok vagyunk. Magányosak, önzők, alárendeltek, uralkodni vágyók, kiüresedett lelkűek, szeretetre szomjazók, önzetlenek.

Így látjuk őket a színpadon, nőket és férfiakat, különböző helyzetekben és lelki állapotban. 

Valószínűleg sok néző ismer rá egy-egy helyzetre vagy karakterre az életéből, az ismerősei életéből. Kinek-kinek mást és másképp hoznak elő a jelenetek, és végül mindannyian a saját magunkra, a saját életünkre szabott előadást kapjuk.

Aszimmetrikus helyzetek, kapcsolatok kerülnek elénk.

• Az egyik bujkál: ott van, ahol most éppen nem lehetne, és nincs ott, ahol lennie kellene. Kettős kötődése van, kétfelé szakad. Ettől izgalmasabbnak, energikusabbnak éli meg a lopott időt? Vagy nyomasztja a helyzet még a “boldog” pillanatokban is? 
• A másik ember viszont valódi és teljes kötődésre vágyik, vágyna (vagy csak ezt mutatja?), de ebben a kapcsolatban ezt nem kaphatja meg. Borít-e valaki? Ki borít?  
• Az egyikben kielégítetlen vágy munkál, szeretne újra találkozni, mélyebben kapcsolódni. 
• A másiknak “megvolt, ennyi volt, lépek” a reakciója. Vajon, tényleg ennyi volt, vagy találkoznak még?

És még lehetne sorolni a helyzeteket … 

Két színész mutatja meg nekünk a különböző karaktereket. A jelenetek között gyorsan lényegülnek át kívül és belül. Amikor ilyen természetes könnyedséggel ugrik át a színész egyik karakterből a másikba, abban mély szakmai tudás és sok próba van. Nekem ez nagyon imponál! 

A váltások és az öltözések nem törik meg az előadás lendületét, mert rövid árnyjátékok kötik össze a jeleneteket. Nekem kifejezetten tetszik ez a megoldás! 

A játszóhelyet jól választották meg. Egy ilyen előadást nem lehet nagy térbe vinni, mert fontos az intim közelség.  

Mit visz haza a néző? Azt gondolom, hogy mind mást és mást viszünk haza. Sőt, majd amikor másodszor nézem meg, az is más nyomot hagy majd bennem, mint a premier, hiszen a színház az “itt és most” művészete. Nincs két egyforma előadás. 

Izgalmas esemény lenne utána összeültetni egy tucat nézőt, hogy beszéljék meg az élményeiket, a benyomásaikat. Persze, nagy kérdés, hogy mennyire mernének őszinték lenni! 

Kedves Olvasó! Láttad már az előadást? 

Ha igen: Milyen érzésekkel jöttél el? Felvillantak közben ismerős helyzetek? 

Ha még nem: Nézd meg! Érdemes! Utána várom a válaszaidat a fenti kérdésekre.

Én ráismertem helyzetekre, akár a saját életemből, akár ismerősökéből, vagy másoktól hallott történetekből. Az előadás végig lekötött, benne voltam, itt-ott beleéreztem magam a helyzetekbe, nyomot hagyott bennem ez az este.  

Nem biztos, hogy mindenki így érez a végén, ezért is várom a hozzászólásokat. 

Még egy kérdés: Van kedvenc jeleneted vagy karaktered, kedves Olvasó? 

Nekem van: az egyik utolsó jelenetben megjelenő színésznő. Az általa hordott ruha is tetszik – valahogy tökéletesen illik hozzá. 

Jó szívvel ajánlom minden felnőttnek ezt az előadást: 

Arthur Schnitzler: Körtánc (Riegen).
Az átiratot Horváth Csenge, Farkas Sándor és Magács László készítette.
Játssza: Horváth Csenge és Tóth Károly.
Vizuál: Kapala Györgyi és Magács Vince.
Rendezte: Magács László. 
Játszóhely: Marczibányi Téri Művelődési Központ
Premier: 2026. január 11.
További dátumok és jegyek:
https://www.jegy.hu/program/arthur-schnitzler-kortanc-184865 

Kerékfy Pál

Színpadi képek: Kuttner Ádám
Plakát: Kapala Györgyi

Szerzői jogok: CC BY-NC-ND licenc