Novemberben befagy a Duna

– De hát miért kell kegyelmeteknek éppen ilyen nagy viharban átkelni a Vaskapun?
– Miért hát? – felelt Fabula János, megtartva azt a jó szokását, hogy a kellő meggondolás végett előbb egyet húzzon a szalmás butykosból –, csak azért, mert sietős az utunk. Tízezer mérő tiszta búza van a hajónkon. A Bánátban nem termett, Oláhországban meg nagy volt a termés. Azt visszük fel Komáromig. Ma Szent Mihály napja van; ha nem sietünk, itt kap bennünket a november, s odafagyunk valahol az útban.
– S hogyan hiszi azt kegyelmed, hogy novemberben befagy a Duna?
– Nem hiszem, hanem tudom. Megmondja azt a komáromi kalendárium. Nézze csak meg a szobámban: ott van felakasztva az ágyam fölé.
(…)
– (…) Amit pedig a komáromi kalendárium mond, az szent. Most tíz esztendje éppen így megjövendölte, hogy novemberben beáll a fagy. Én siettem is haza a hajómmal; akkor is a Szent Borbálán voltam. A többiek kinevettek. Aztán november 23-án egyszerre beállt a hideg, fele odafagyott a hajóknak, ki Apatinnál, ki Földvárnál, akkor aztán én nevettem. – Jézus segíts! Szorítsd azt a lapátot, héééj!

Jókai Mór: Az arany ember, A Szent Borbála, II. A SZENT BORBÁLA ÉS UTASAI

2025-ben, Jókai Mór születésének 200. évfordulója alkalmából szemezgetünk írói és egyéb munkásságából.

Kép: A befagyott Duna Budapestnél 1963 telén. Fotó: Bara István