Ugye sok szép emlékünk van az adventi várakozás, készülődés időszakáról? A családokban és a kisebb-nagyobb közösségekben különböző módon készülünk, felkészülünk belsőleg és külsőleg is, ki-ki a saját hagyományai szerint.
Akarattyán a helyi közösség évekig a Rákóczi út elején, Henczéknél állította fel az adventi koszorút. Itt jöttünk össze vasárnaponként, hogy találkozzunk, beszélgessünk és együnk-igyunk. Ki-ki hozta a saját készítésű sütiket, és innivalóból sem volt hiány. Rövid műsorok is voltak. A lényeg legtöbbünk számára a találkozás volt, hiszen ezekre a szezonon kívül kevesebb lehetőség adódott. Ha jól emlékszem, az utolsó adventi összejövetel 2014-ben volt ezen a helyen.
A Rákóczi parkban a Körszinpad közelében lett az új helyszín. Itt is örömmel és várakozással jöttünk össze. A nagyobb tér és a színpad természetesen kicsit megváltoztatta a rendezvények hangulatát, de én igy is szerettem. Igen, ezek már rendezvények voltak, műsorral, műsorvezetővel, beszéddel, fellépőkkel. Szép előadásokra emlékszem vissza! Pedig, gondoljunk bele, milyen nehéz feladat fagyban énekelni, szavalni, zenélni! A nedves hideg sem a toroknak, sem a hangszereknek nem tesz jót.
Kialakult a szervezés rendje is: három akarattyai egyesület és az önkormányzat osztotta el a vasárnapokat egymás között, és gondoskodott a műsorról, beszédről, gyertyagyújtásról. A terülj, terülj asztalkám pedig mindig közös alkotás volt, sokan sütöttünk külön erre az alkalomra sokféle sütiket. Számomra nagy élmény volt az enyémeket kóstolókat figyelni, és másokét kóstolni, néha recepteket cserélni!
A “szervezett” innivalókon (tea és forralt bor) kívül is adódott mit inni: borokat és pálinkákat vittünk magunkkal, és élvezettel kóstoltuk egymásét. Sokszor maradt egy kis csoport beszélgetni jóval a “hivatalos” befejezés és az elpakolás után is. Végül a hideg csak-csak hazakergetett mindenkit.
Nagyon jók voltak ezek a téli beszélgetések! Most egyelőre múlt időnek tűnik, de lesz még ilyen!
És milyen lesz idén? A jelenlegi tervek szerint meglesz a találkozás mindegyik vasárnap, de nem lesz evés-ivás. A műsor is bizonytalan, egyelőre annyit hallottam, hogy az iskolások és az óvodások idén nem lépnek fel. Biztos vagyok benne, hogy ünnepi beszéd és egy-két vers lesz majd.
Ki emlékszik arra, hogy az egyik évben majdnem elmaradt a negyedik? Nem kerestem utána, hogy melyik évben történt ez, de talán 2017 lehetett. Akkor december 3-án volt az első vasárnap, és 24-ére esett a negyedik. Amikor megtudtam, hogy nem lesz központilag szervezett negyedik összejövetel, elindítottam a szervezést előző délutánra. Nagy örömömre sokan csatlakoztak a szervezéshez, és végül szép számban jöttünk össze.
Az utóbbi években szép új hagyományok honosodtak meg Akarattyán.
Evans Ildikó hozta el nekünk az utazó Betlehemet. Az adventi napokon egy-egy akarattyai család ad szállást a Szent Családnak. Akihez érkezik a Betlehem, vendégül látja azokat, akiknél az előző éjjelt töltötte a Kisded és családja. Jó beszélgetések zajlanak a süteményes asztal mellett, Én csak egyszer vettem részt benne (2019-ben). Akkor egy kedves családdal ismerkedtem meg, akikkel korábban még nem találkoztam, ők látogattak meg engem. Én ismerősökhöz mentem, és meglepően sokáig beszélgettünk (és innivalók mellett frissen készült sütik is kerültek belém). Mindkét találkozás nagyon jó volt! (Úgy tudom, Ildikó igyekszik ismeretleneket összehozni, és ez jó!)
Tavaly honosította meg Horváthné Winkler Klára az ablakkeresős játékot. Ez alkalmas a járványos időkre, mert a szabadban találkozunk (és a téli időben általában nem is vagyunk sokan, mert nem maradunk sokáig). Ha jól emlékszem, 5-6 helyen voltam (és hozzám is jöttek), és ez is kiváló beszélgetős, ismerkedős lehetőségnek bizonyult. Óriási sikere volt, túljelentkezés is volt, nem mindenkinek jutott dátum. Akik tavaly kimaradtak, idén előnyben lesznek.
Szerintem nagyon fontos mind a háromféle összejövetel, mindegyik összekovácsolja a falu lakóit – más és más módon. Remélem, mind megmarad sok évig!
Tavaly egy újabb közösségi megmozdulással gazdagodtunk: Akarattyán is lett egy gyüjtőpontja a Cipősdoboz Akciónak, amiben a Baptista Szeretetszolgálat gyűjt karácsonyi ajándékokat rászoruló gyerekeknek. Nánásiék kisboltja előtt parkolta le Mikulás a szánját, amiben az ajándékokat gyűjtötte. Fantasztikus siker lett belőle! Akarattya lett a legeredményesebb gyüjtőpont. Bár ez a rengeteg csomag nem csak akarattyaiak hozzájárulása volt, mégis jelentős szerepet játszott Akarattya életében – jó érzést kaptunk belőle (én mindenképpen igy éreztem, és örömmel várom az idei akció kezdetét), és egy négygyerekes akarattyai család kapott egy csomagtartónyi adományt (nem a szánról, hanem közvetlenül a Baptista Szeretetszolgálattól).
Idén az új boltnál, a “Csücsökben” parkol a szán, ott várják a cipősdobozokat. Ugye, viszünk? Ha már úgyis arra járunk, csúszhatunk egyet az új jégpályán is. Jégpálya Akarattyán
Nagyon szép, áldott, boldog készülődéssel teli, békés adventet kívánok!
Kerékfy Pál
Akarattyai Hírmondó 