Mi lesz a csücsökben?

Mit hoz még a költözés? Talán lesz meglepetés is! 

Április 17-én, pénteken – kérésemre – jó hangulatú, pörgős egyórás beszélgetésünk volt Ördög Nórával (N) és Nánási Pállal (P). 

Az interjú első részében az elmúlt egy évről volt szó (Nekem a Balaton – szubjektíven). Ott ért véget a beszélgetés, hogy talán nem csak egy újabb Nekem a Balaton lehet a nagy parkoló mellett, hanem ennél sokkal több… Megtalálta ugyanis őket egy új ötlet is. De vajon mi lesz az?

Mit kapunk még? Mivel gazdagodhat Akarattya?

N: Fontos, hogy ezek az álmok egyelőre még csak a mi fejünkben léteznek, de szuper lenne megnyerni az önkormányzat partnerségét is hozzá.

Mi lenne, ha a kisbolt áttelepülése több lenne egy egyszerű költözésnél? Ha összefognánk, és létrehoznánk körforgalomnál a helyiek bevonásával egy ökoszigetet. Egy olyan projektről van szó, ami nem terhelné az önkormányzat költségvetését, minden kapcsolati tőkénket bevetve összehoznánk a részvételre nyitott partnereket, de az önkormányzat áldásával és segítségével egy olyan dolog jöhetne létre, ami Akarattyát mintatelepüléssé teheti. Fantasztikus dolgokat lehetne csinálni: közösségi kertet, ahova oda jöhet a Nyugdíjas Klub, oda jöhetnek az ovisok ültetni, kertészkedni, paradicsomot szüretelni. Létre hozhatnánk egy elektromos biciklikölcsönzőt, hogy könnyen le lehessen menni és ne kelljen feltekerni a strandról a meredek kaptatón, szuper lenne visszahozni a piacot, szóval egy olyan teret kialakítani közösen, ami természetesen nem a miénk lenne, hanem az egész falué. Erre született egy fantasztikus koncepció, amihez a Reneszánsz adhatná a szükséges utcabútorokat. 

Mi magunk is  azért szavaztunk a kőre, mert ez a legkisebb ökológiai lábnyommal rendelkező építőanyag. Környezettudatos választás: hazai, közelről jön, itt született, ismeri a klímát, nem töredezik szét. Ez az egyetlen olyan építőanyag, ami az épület elbontása után érték marad, újra fel lehet használni. És hát tudjuk, hogy nálunk az a veszély bármikor fennáll. (nevet)

P: A kő nagyon más, mint az aszfalt, ami sugározza fölfelé a hőt; erre még a legnagyobb nyári melegben is jó érzés rálépni.

N: A kő által okozott hőterhelés nagyon alacsony. A boltot is ezzel fogjuk burkolni és a teraszt is. Szó sincs arról, hogy “bádogvárost” alakítunk ki! Annyira nem, hogy a tető is zöld lesz, élő növény lesz a tetőn, azt lehet majd az útról látni. 

Nagyon szeretnénk közösségi összefogássá kovácsolni ezt a helyet, mert Akarattya a Balaton kapuja, ezt a körforgalmat látja először, aki erre jön. Nagyon jó lenne ezt egy jó kis nyüzsgő, zsizsgő vonzó térré visszavarázsolni, amilyen régen is volt. Sok ötlet van, és van hozzá másokban is erő, kedv és szándék. Szeretnénk az önkormányzat partnerségét megnyerni, hogy engedjék a köz javára használni annak a területnek egy részét. 

Itt mi teremtünk valamit, saját költségünkön idehozzuk az áramot, vizet, csatornát. Aki utánunk jön, az már közműveket kap készen. De, persze, mi nem arra készülünk, hogy innen is el kell mennünk, mert továbbra is hiszünk Akarattyában. 

Ha még ezt a Reneszánsszal közös tervet is megvalósítjátok, akkor nagyon belenőttök Akarattyába.

P: Mi boldogan növünk bele Akarattyába. Tulajdonképpen már bele is nőttünk, de most még jobban. Az egy izgalmas feladat, hogy mit tudunk ott kialakítani. 

Biztos vagyok benne, hogy ebben a Nők a Balatonért Egyesület örömmel lenne partner. Ők minden rendezvényre kitelepülnek, környezetvédelemmel és a Balatonnal kapcsolatos programokat csinálnak. És vannak még többen is, akiknek a természet fontos szempont, és tesznek is érte.

N: Ezt most azért mondtam el, mert ez egy törekvés, amihez keressük a partnereket, akiknek vannak gondolataik, ötleteik.     

P: Szeretnénk, hogy a kis magaságyásokba a helyi óvodások ültessenek, és majd együtt figyeljük, ahogy nőnek, fejlődnek a növények. A Nyugdíjas Klubot is szeretnénk bevonni. 

N: A kert, a növények, a velük való munka fontos élmény a mi gyerekeinknek is. 

A bolt környezetét is szeretnénk nagyon szépen bezöldíteni. Tervezünk egy akciót a webshopban vásárlók számára. Küldünk nekik ajándékba magot vagy palántát, azt otthon nevelgetik, és elhozhatják ide elültetni. 

Egy ilyen kisbolt lehet szerelemprojekt, de ha már kettő van, az még mindig tud az lenni, vagy az már üzletté és munkává válik? 

P: Igen, ez a mostani mindenképpen szerelemprojekt, és még most is az. A következő, ha nem is 100 százalékig a saját elhatározásunkból csináljuk, hanem a helyzet egy kicsit belelökött, szintén szerelemprojekt, ha nem is annyira önfeledt, mint az első. Voltak ennek a sztorinak negatív élei, bár a pozitív sokkal több, de a negatívumokon bizony át kellett verekednünk magunkat. 

N: Még mindig nem teljesen üzleti alapon csináljuk, hanem ösztönösen haladunk előre. Mert nem vagyunk üzletemberek. Ettől függetlenül, én nagyon szeretnék felnőni a szervezetépítés részéhez, hogy egy jól működő rendszert hozzunk létre. 

Most már látjuk a téli és a nyári hónapok közötti különbséget. Azt is látjuk, hogy igenis lehet mozgósítani az embereket. Az volt a baj, hogy a parkolást nem tudtuk sehogy se rendezni, arra nem volt megoldás. Ha a parkolást sikerült volna megoldani, akkor még mindig csak ezzel az egy kisbolttal lennénk nagyon boldogok. 

P: Most belevágtunk keményen az üzleti részébe is a dolognak. Majd meglátjuk, hogy megy. Most ez erőnkön felüli, és kapacitásunk is sokkal nehezebben van, de izgalmas. Ahogy egyre haladunk beljebb és beljebb, egyre inkább vagyok lelkes ezzel az egésszel kapcsolatban, mert nagyon jó lesz. 

N: Van rajtunk egy nyomás – kicsit magunk felé is –, hogy tudunk-e ilyet még egyszer. Lesz ez ugyanolyan érdekes, lesz ez ugyanolyan jó? Ha nem, azt hogyan fogjuk kezelni? Mert akkor is jó lesz, de esetleg nem fogjuk akkora sikernek megélni. 

Másképpen lesz jó, nem lehet ugyanolyan! A megvalósítás közben mindig van új ötlet, gondolat. Nekünk ebben ez az izgalmas. Olyan jó érzés, amikor valamit kitalálsz, és az tényleg létre is jön. Ha valamit én ebben az egy évben tanultam, akkor az az, hogy hinnünk kell abban, hogy majdnem bármire képesek vagyunk. Azt a bajt nem tudtuk elhárítani, ami ezt a kisboltot érte. Ha ezt is tudtuk volna hárítani, akkor te lennél a Superman, én pedig a Wonder Woman. 

Ez nem jött össze, de közben adott egy tök jó bizonyosságot arról, hogy lehet merni vállalkozni.

P: Igen, nagyon sokféleképpen meg lehet ezt közelíteni. Lehet ezt úgy is tekinteni, hogy ettől a helyzettől vettük igazán komolyan magunkat, mert elbohóckodhattunk volna a bolttal, de kiderült, hogy változtatnunk kell. 

A kisbolttal beteljesítettünk egy igényt, amire érdemes építeni. Nagyon sokan megkerestek minket az elmúlt egy évben, hogy franchise-ként üzemeltetnének ilyen boltokat az ország különböző részein. Eddig mindegyikre nemet mondtunk, mert még nincs részletesen kidolgozott, biztosan működő modell. Ebből a szempontból ez az új hely nagyon jó lesz, mert itt végre megvalósulhat minden. Azt még nem tudjuk, hogy lesz-e törekvésünk a franchise kialakítására. 

Egy évvel ezelőtt még semmit se tudtunk az ilyen további fejlesztésekről. Itt viszont megvan a lehetőség a bővülésre. Ha fel tud rendesen épülni, elkezd működni. és nem fog senkit sem zavarni (a szomszédokat biztos nem, mert nincsenek), akkor megvalósulhatnak a terveink. Kialakulhat egy igazi üzleti modell. Az egy következő beszélgetés, hogy akarjuk-e ezt továbbvinni, vagy csak szerelemprojektként csináljuk. 

N: A tavalyi nyarunk ráment erre. Amitől elég sokan óva intettek, az bejött: azért szerettünk volna nyaralót, mert pihenni szerettünk volna itt, és nem volna jó, ha ez a hely, Akarattya és amit Akarattya nekünk jelent, átalakulna amiatt, hogy  a nyarainkat végigdolgozzuk a kisboltban, mert ott akkor van az igazi élet. Nem biztos, hogy az új hely távolsága baj, mert pont azt a kicsike távolságot fogjuk tudni tartani, hogy én nem fogom hülyén érezni magam reggel, amikor tudom, hogy már hétkor kinyitottak, és én nem vagyok ott. 

Egyébként már most is enyhült ez az érzés bennem. Annyira jó kezekben van, annyira ügyesen viszik a kollégáink, olyan jó csapat alakult ki, hogy most már nincs bennem az az érzés, hogy amikor nem vagyunk itt, akkor nem megy jól a dolog. Ez egy nagyon jó érzés! Az hogy a hétvégéinket így is feláldozzuk, az majdnem biztos, mert hétvégén van a nagyobb nyüzsgés. Én elhatároztam, hogy az idei nyáron kijelöljük azt a heti két napot, amikor a mi saját hétvégénk van. Mondjuk hétfő és kedd. Akkor is, ha nem olyan a levegő rezgése, és nem lehet olyan jól pihenni hétfőn, mint vasárnap – ez is beigazolódott párszor –, de a gyerekeink miatt is muszáj. Én tavaly összesen egyszer voltam a Balatonban. 

• 

• 

Más lesz, mint tavaly, másképp lesz jó.

Az a kérdés még nem dőlt el, hogy ezzel a kisbolttal mi lesz … Erre is vannak az én fejemben szcenáriók, és majd meglátjuk, hogy alakul. Mostanra már szerencsére találkoztam elég sok helyivel, aki értünk is hajlandó lenne kampányolni, tehát nem csak azok léteznek, akik ellenünk harcolnak. Legalább annyian vannak, azok is akik szomorúak lennének, ha ezt teljesen bezárnánk. Meglátjuk … 

A következő részben arról beszélünk majd, hogy mikor és hogyan indul be a csücsökben az új bolt.

Kerékfy Pál

Folytatás: Indul a második Nekem a Balaton